Mi van az álarcok mögött?
De minden maszknak vannak nyílásai. A szem mindig látható. És az mindent megmutat. Ott van benne a ragyogás, a mohóság, a figyelem, a harag, a szeretet, a szerelem, a vágyakozás, a bűntudat, a fájdalom. A szemből minden kiolvasható, csak néha szándékosan félreértelmezzük az olvasottakat, mert kényszeresen hinni akarunk annak, akit a szívünk befogadott, legyen az barát, családtag, szerető, bárki, akihez érzelmeink húznak.
Egy álarcos bál folytonos résztvevője vagyok, csakúgy, mint sokan mások. Vannak, akik a színes maszk mögött, még színesebb egyéniséget rejtegetnek, telve minden jóval, amellyel egy ember felruházható. És vannak, akiknek az álarc a valós lényük ellentettjét hirdeti, a ragyogó maszk csupa piszokfoltos arcot fed. De csalódás ide vagy oda, az álarcok nem csak engem visznek tévútra, és okoznak fejtörést és lelki gyötrelmet, hanem a viselőjüket is egy torz világba száműzi. A maszk emlékezteti a viselőjét nap, mint nap arra, hogy valamit leplezni akar, valamitől fél, valamitől óvja magát, és folyton újrateremti az álarcos bált maga körül, elfeledve az őszinteség egyszerű, tökéletes mivoltát.
Álarc mögé bújva élni hamis élet, és hamis biztonság. Néha jól jön, ha egy szélvihar készül porfelhőt az arcunkba zúdítani, de miután elcsitul a tomboló méreg, érdemes levetni.
Emeljük álarc nélkül arcunkat az ég felé, és csak hagyjuk, hogy a Nap melegséggel árassza el a valós énünket, a lelkünket. Ez a meleg nem hatol át az álarcon. Az álarcos bálok felett folyton viharfelhők ülnek, amelyek bármely pillanatban elmoshatják a vigadalmat, elmaszatolhatják a színes maszkokat. Aki álarc nélkül jár-kel a világban, ha el is kapja egy zápor vagy zivatar, esernyőként védi majd a fedetlen, ragyogó arc.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez