Mi lesz akkor, ha én változom meg?
Régóta érzem már. Próbálok beszélni róla, elmondom, hogy miken szeretnék változtatni, mire van szükségem. Kiteszem az asztalra az aggályaim, elmondom, hogy mi zavar, mi bánt. Egyenesen beszélek, konkrét vagyok és őszinte. Ezt várom tőle is, és működik. Aztán egy napon olyan akadályok vannak köztünk, amiket már képtelenek vagyunk átlépni. Miért? Mert én megváltoztam, és ezzel együtt megváltozott az egész világom is.
Mi lesz, ha én változom meg? Erre sosem gondoltam.
Megváltoztam, és nem tud lépést tartani velem, nem tudom, hogy akar-e egyáltalán. Azt gondolom, hogy mindent megpróbál. Nem arra akar menni, amerre én, és mintha sehol, az égvilágon sehol nem találkozna többet az utunk. Pedig szeretem. Szeretem a múltunk, a történetünk, a mindenünk. Hogyan kérhetném arra, hogy változzon meg, hogyan kérhetném, hogy jöjjön velem, amikor kristálytiszta, hogy nem tud és emiatt nem is szeretne velem jönni. Kinek a hibája ez? Az enyém? Én vagyok az, aki menni akar, én vagyok az, akinek nem elég mindez. Én változtam meg, és most én rontom el az egészet.
Nem terveztem, hogy elmúlik, nem terveztem, hogy kiszeretek belőle. Annyira nem terveztem, hogy még csak soha eszembe sem jutott. Nekem fáj a legjobban, de nem érzem ugyanazt, nem ez az, amit keresek. Ha belehalok is a próbálkozásba, nem tudom így leélni az életem. Nem is akarom. Bárcsak érezhetném másképpen, mert én sem ezt szerettem volna, a legkevésbé sem!
Az égvilágon semmire nincs garancia – ahogyan erre sincs. Valószínűleg butaság félni és aggódni előre, meglehet, hogy feleslegesen. Ettől függetlenül mégsem hagy nyugodni a gondolat: mi lesz akkor, ha én változom meg?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez