Méltónak lenni egy csodálatos férfi szeretetére
Mikor kiszállt és otthona felé vette az utat, szívében hirtelen az eddig ismeretlen érzések karamboloztak. Az érzések, melyeket a másik nem ébresztett benne, és azok, melyeket saját személye és önállósága iránt táplált. Arra a pillanatra hasonlított, mikor meghalljuk a madárszót a város zajában, csak ez most nem lágy dallam volt, hanem egész testét felrázó ütközés. Ráeszmélt, hogy bár eddig is szerette önmagát és a férfit, mégsem önmagát a férfi mellett. Ekkor tudatosult benne, hogy nem akar többet egyedül kávézni, taxizni, majd hazasétálni. Nem értette hirtelen, miért hirdetik mindenhol a függetlenséget és a szabadságot úgy, mintha ez csak az egyedülálló embereknek járna. Mikor lett a kapcsolat börtön, és benne a férfi a smasszer?
Ezekkel a gondolatokkal tett rendet odabenn, összeszedve erejét és gyengeségét, határozottságát és lágyságát, hogy azokat mind-mind magával vigye oda, ahova készül, a „szeretve lenni”-be. Nem tört pálcát a ˝megbízhatatlan˝, ˝kiszámíthatatlan˝, ˝gonosz˝, és ˝önző˝ jelzőkkel ellátott férfiak felett, inkább egyenként fosztotta meg őket a mások által rájuk aggatott címkéktől, és ismerte meg újra mindegyiküket. Kíváncsi volt, mit kaphat, ha ő mindent belead. Ez a szív méltó volt önmagához, és méltó akart lenni a csodálatos férfi szeretetére is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez