Melletted megállapodnék
A helyből otthon lenne, mi ketten tennénk azzá, és kivilágított ablakainkat lélekmelengető lenne figyelni sötétedés után. Még tudok hinni. Minden lélegzetvételemmel szeretnélek, és melletted végre lehorgonyoznék, nem való nekem ez a kóborlás, ezek a testek, a lélektelen ideiglenes kikötők, a folytonos pihenőhelyek kikészítenek, egyetlen megállóhelyre vágyom, egyetlen szerelemre. Végállomásra várok. Rád várok.
Tudom, hogy te is belefáradtál, a lelked öregedett bele ebbe az életstílusba, pedig a játékszabályok világosak, soha nem alszol együtt senkivel, nem bírod elviselni egy másik lélegző emberi test szoros közelségét. Ők is az Y generáció talán, a mai világ szülöttei, és eltűnnek a ködben, mielőtt felkel a nap, így nem kell reggeli kávéval bajlódni, nincs kínos, erőltetett beszélgetés, két ember között, akinek semmi köze egymáshoz. Nem kell zavartan ruhadarabokat keresgélni és nincs telefonszámcsere. Nem köszönsz soha el, és nem ígérsz semmit, egy embert csak egyetlen egyszer használsz.
Mi ketten látjuk egymást? Maszkom van, pajzsom van, és különféle hatékony védekezési technikáim, arrogáns vagyok, ellenséges vagyok, gyanakvó vagyok. Amazon vagyok. Semmilyen generáció szülötte nem vagyok. Látsz engem? Lefejted az álarcomat? Figyelmen kívül hagyod a beléd fúródó, mérgező szavakat? Átlátsz rajtam? Látod, milyen rossz színész vagyok? Mert amikor besötétedik, én is a kivilágított ablakokat nézem. Figyelek családokat a vacsoraasztalnál, és rosszalkodó gyerekeket, szerelmeskedő, egymás felé örökre elkötelezett párokat, és idős embereket, akik egymás kezét fogva nézik a tévét, akiknek a húségeskü holtomiglan és holtodiglan. Tudod, hogy ilyenkor magányom fájdalmát az éjszaka sötétjének suttogom el, és a lelkem mélyén így várok feloldozást?
Én látlak téged. Melletted megállapodnék.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez