Megcsalás után mi lesz a kapcsolattal?
Két ember kapcsolatába csak akkor tud beférkőzni egy harmadik, ha azon rés támad, és ez rés, a hajszálrepedés, mindig valamilyen hiányállapotot tükröz. A hűtlenek nem csak úgy „elindulnak megcsalni”, hanem eleinte próbálják hallatni a hangjukat, próbálják jelezni belső vívódásukat, hogy a másik is érzékelje, vegye észre, baj van. Ezek a jelzések sajnos nem kerülnek világosan kinyilatkoztatásra, és gyakran provokálásnak, kötekedésnek, hisztinek tűnnek, így a másik ember így nem észleli, hogy a megjegyzések valójában elkeseredett, tanácstalan segélykiáltások.
A gyanakvás, a féltékenység érzése állandósulhat, ami normálisan a gyógyulási folyamat része, bár a hűtlen fél ezt igazságtalannak érzi, hiszen ő megbánta tettét, és szívvel lélekkel készen állna helyrehozni, ami elromlott. Önmagába nézve neki is komolyan át kell gondolni, majd őszintén elmondani, mire van szüksége a jövőben ahhoz, hogy elkerülje a kísértést. Aki nem képes szakítani a harmadikkal, az döntésképtelen, még nem határozott meglévő kapcsolata mellett, még erősen a „szerető-pirula” hangulatjavító hatása alatt áll. Pedig külső kapcsolat léte mérgezi, ellehetetleníti a meglévő kapcsolatot, így lehetetlen újraépíteni az elveszett bizalmat.
A bizalom, a türelem és a kommunikáció táplálja, fejleszti leginkább kapcsolatokat, és nem a tökéletességre törekvés a lényeg, hiszen tökéletes közös élet még a romantikus komédiákban sem létezik. Hanem az, hogy a problémákat nyugodtan meg tudjuk beszélni, a félelmeinket kinyilatkoztassuk, és ebben a folyamatban tudjunk támogatást kérni és kapni. Súlyos krízisekből is fel tudunk állni együtt, ha szeretjük egymást, ha egymás mellett a döntést valóban meghoztuk, és nincs más út számunkra, mint az, amelyen együtt haladunk. Akik képesek a hűtlenséget feldolgozni, belátni hiányosságaikat, és figyelemmel, jelenléttel, szándékkal, közös erővel együtt gyógyítják a kapcsolatukat, ők érzelmileg még inkább összekovácsolódnak.
Gyakran azért térünk vissza valahova, mert még dolgunk van, mert még nem végeztünk. Azért térünk vissza, hogy megváltoztassunk vagy jóvátegyünk valamit. Néha maga a sors ragad galléron, és térít vissza pont oda, ahol letértünk az útról, vagy azért, hogy beteljesítse önmagát, vagy éppen azért, hogy adjon egy második esélyt a boldogságra.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez