Már nem azt keresem, amit régen
Semmit ne csináljunk úgy, ahogy azt elvárják tőlünk. Elég a hagyományokból. Elég a szabályokból, elég abból, hogy meg van írva, mit mikor és hogyan kell csinálnunk. Semmit ne csináljunk úgy, ha lehet. Lehet?
Ha elgondolkodom kettőnkön, érezhetném azt, hogy ez először jön szembe velem? Hogy bármi vagy nekem, a minden vagy nekem, az igazi vagy nekem? Amikor megkérdezik, lehetne, hogy ne tudjam megfogalmazni kettőnket? És lehetne, hogy amikor veled vagyok, akkor a saját kezem se engedjem el? Ha minden, amit már elértünk, jöhetne velünk tovább? Ahelyett, hogy kidobnánk az értékeink, inkább egyesítsük őket! S bár folyton veled lennék, lehetnék kicsit egymagam is? Ugye nem bánod? Feladatom van, meg dolgom, szenvedélyem és hobbim, önmegvalósítok, és kicsit fel is töltődnék, hogy megint én lehessek, amikor ketten vagyunk.
Nem számít, ha nyolc hónapot élünk le így, ha tíz évig leszünk jegyesek, vagy ha egy év után várunk gyermeket. Kérhetem, hogy semmit ne úgy csináljunk? Lehetne, hogy igaziak legyünk? És ha semmi nem úgy alakul, ahogyan terveztük, akkor megtapasztaljuk azt, amit a sors szánt nekünk. Ha sosem lesz gyerekünk? Ha sosem leszek a társaságod kiemelkedő tagja? Ha nem randizunk hagyományosan? Ha nem leszünk az az általánosan elfogadott pár éves pocsolya kapcsolat? A fenébe a hagyományokkal, másképp szeretném csinálni. A végtelen mélységbe szeretnék úszni, van kedved? Tarts velem! Mert én már nem azt keresem, mint régen.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez