„Magának köszönheti a hülyéje!” – ezért fáj annyira a „catcalling” jelenség
Úgy gondolom a legtöbbünk számára nem ismeretlen az úgynevezett „catcalling” jelenség. Télen, nyáron, bármerre is járunk, ott kísért valahol. De mi is az a „catcalling”, és miért mondhatjuk, hogy ez egy rendkívül érzékeny, problémás téma?
A „catcalling” nem más, mint az utcai zaklatások egyik jelentős alapköve, ha nem a legjelentősebb. Ez a meghatározás tehát a leggyakrabban a szexuális és durva megjegyzéseket takarja a férfiak részéről, ezek pedig olyan rettegést keltenek bennünk, hogy egy idő után az öltözködésünket is ennek a félelemnek köszönhetően határozhatjuk meg.
Sajnos a férfiak is sokszor részesülnek az obszcén megjegyzésekben, de a saját tapasztalatom az, hogy nőként rendkívül ijesztő ezt megélni, hiszen nem létezik megfelelő eszköz a szituáció kezelését illetően. Hiába érezzük úgy sokszor, hogy legszívesebben felképelnénk a beszólogató illetőt, mert olyan tiszteletlen, trágár és nyomdafestéket nem tűrő mondatokat vág a fejünkhöz, nem tehetjük, mert nagy valószínűséggel még mi járnánk rosszabbul. Lehajtott fejjel kullogunk tovább, remélve, hogy a beszólásoknál durvább nem fog történni. Próbálunk észrevétlen maradni. Mi, akik semmit sem tettünk, csak éljük az életünket.
Függetlenül attól, hogy egy testrészünkre, vagy ruhánkra, vagy esetleg az általuk nem ismert személyiségünkre tesznek megjegyzést, mérhetetlen nagy áldozathibáztatás lesz jelen a későbbiekben. A világ egyéniségek tárházával rendelkezik, így nyilvánvalóan a megjelenésünk is különbözik. Van, aki a szolid, elegáns öltözetet, míg van, aki az extravagáns, merész ruhadarabokat részesíti előnyben. A lényegen nem változtat: Senkinek sincs joga undorító, félelmet keltő dolgokat üvöltenie az út kellős közepén. Legyen az nő, vagy férfi.
A verbális abúzus bekebelez, rettegésben tart. Ez egy valós probléma manapság, amit sok ember nem vesz komolyan, vagy elbagatellizál, csak, mert vele nem történt (még) ilyesmi, vagy, mert úgy gondolja, hogy mindenről az adott hölgy, vagy férfi tehet. „Magának köszönheti a hülyéje, minek vesz fel szoknyát, meg ilyeneket?” Hát köszönöm szépen, azt gondolom, nyáron a 40 fokban, felvehetem azt a szoknyát, a garbó-hosszú, fekete nadrág egyveleg helyett. És, ha már itt tartunk, leszögezném, hogy nem a megjelenés határoz meg mindent ebben a témában, hanem az, hogy ezek az emberek ténylegesen úgy hiszik, hogy bármit megtehetnek. Számukra teljes mértékben oké őrjöngeni arról, hogy hogy nézel ki, és, hogy mennyire elkapnának. Télen, nagykabátban, és nyáron, ízléses, szolid felső, és „normális” (mert ugye, ami már kicsit másabb, extravagánsabb, az már nem normális) farmernadrág viseletben is elég gyakran végig kell hallgatnom, hogy mit tennének velem. Köteles vagyok én ezt eltűrni? Nem, de a megfelelő eszközhiányt figyelembe véve, még én vagyok az, akinek „meg kell húznia” magát.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez