Létezik objektív valóság vagy mindenkinek más a valósága?
Talán az sem baj, hogy más a valóságunk. Egészen addig, míg ez nem okoz áthidalhatatlan törést egy emberi kapcsolatban, teljesen jól van így. De mi a megoldás, hogy ezt elkerüljük, mi a híd, ami, ha úgy tetszik, a szakadékon átívelve összeköti az ellentéteket és valóságokat? A kulcs ezúttal is a kommunikáció és az empátia. Nagyon fontos, hogy tudjunk kommunikálni, kifejezni önmagunkat, megbeszélni egy-egy konfliktust és a másik tudtára adni, hogy mi hogyan éltük meg a helyzetet. Amíg ezt nem tesszük meg, a másik fél gondolhat bármit, félreérthet bármit, aztán pedig csodálkozunk, ha elsiklunk egymás mellett…
Ugyanilyen fontos az empátia, az hogy megpróbáljuk a másik nézőpontját megérteni, átérezni, ő mit érezhetett, ő hogyan élte meg az adott helyzetet, ezáltal megérteni a szituációról kialakított valóságát. Az eltérő valóságészlelés azonban nem magyarázat vagy mentség arra, ha valaki kihasznál minket, hiszen tudjuk, nem más önzőségének megmagyarázására használjuk az empátiát, igenis ki kell zökkennünk a saját nézőpontunkból ahhoz, hogy könnyen megértsünk másokat, átérezzük mások fájdalmát, megértsük a lelkivilágukat. De tudnunk kell, hogy van egy határ, ahol már nem adhatunk csak mi, ahol már kihasználnak, ezt a határt tartsuk észben!
Bármilyen konfliktus és élethelyzet során igyekezzünk empatikusak és elfogadóak maradni, legyünk nyitottak mások véleményére, álláspontjára! A legfontosabb pedig, hogy ne feledkezzünk el a kommunikáció varázsáról, hiszen ez a híd két ember között, amely ha figyelünk rá, a legnagyobb szakadékon is átível, megőrizve a lelkek közti kötődést.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez