Lehet-e szenvedélyes egy hosszútávú kapcsolat?
A tapasztalatokra, az élményekre, a véleményekre, a gondolatokra, a szemléletmódra. Amikor ezt megosztjuk egymással, akkor beengedjük egymást a saját világunkba, és meglátogatjuk a másikat, de csak vendégek vagyunk ott. Utána mindenki megy tovább a maga életében, és aztán újra találkozunk, és újra érezzük a felfokozottságot, a találkozás izgalmát. Kinyitunk egy ajtót, aztán be is csukjuk, és ezt újra és újra eljátsszuk. De aztán ez az ajtó nyitva marad, és a másiknak olyan mértékű bejárása lesz, és nekem is hozzá, amitől kihuny a találkozás izgalma, hisz nincs kivel találkozni. Ő és én egyek lettünk, nincs kit meglátogatni. Tesszük ezt azért, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy megkapjuk az együtt ígéretét, hogy kimondjuk az örökkét és a soha senki mást. Ennek óhatatlanul megfizetjük az árát. Természetesen nem az elköteleződéssel vagy a hűséggel van probléma! Hanem azzal, hogy sokszor nem látjuk, hogy valójában milyen jelenségeket, kimondatlan elvárásokat, félelmeket, bizonytalanságokat bújtatunk ezen értékek mögé. Azonban, ha ezek az értékek tiszták és őszinték, és önbizalmon alapszanak, akkor az intimitáson túl lehetőség van a vágy fenntartására is.
Ha ugyanis mélyen gyökerezik az önbizalmunk, akkor a kapcsolatban lehet távolság is. Akkor becsukhatom az ajtómat anélkül, hogy a másik kétségbeesetten, dühösen dörömbölne rajta, hogy azonnal engedjem be. Lehet, hogy bekopog, és megkérdezi, hogy bejöhet-e, de akkor is mondhatom, hogy nem, és ő ettől nem hullik darabjaira. És fordítva. Ebben az esetben lehetséges a játékosság, a szabadság megélése az elköteleződéssel párhuzamosan, ekkor ébredhet fel bennünk az életöröm, a világhoz való kapcsolódás színessége, a saját tapasztalatok gyűjtése, megosztása.
Ekkor tudunk önállóak maradni miközben találkozhatunk a párunkkal.
Természetesen ehhez sok szorongással szembe kell néznünk, hisz bizonytalannak érezhetjük a talajt a lábunk alatt, kiszámíthatatlanságot élhetünk meg, ami félelmetes, sok energiát felemészt. De ugyanilyen sok energiába kerülhet fenntartani egy megkövesedett struktúrát, ami bár biztonságos, de fullasztó. Így a kulcs a stabilitás és a flexibilitás közti egyensúlyozás, a biztonság és a szabadság egyidejű megteremtése, ami elvezet az intimitás és a vágy egyidejű jelenlétéhez hosszútávon is. Ehhez pedig nem biztos, hogy a közelebb kerülést kell megtanuljuk, hanem lehet, hogy pont a távolság kialakítását kell erősítenünk.
A cikket írta: Benke Vali Leria
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez