Légy hálás azoknak, akik nem akartak maradni
Túl sok a csend, az elhallgatott, félbemaradt mondat, a kimondatlan igazság. Nehéz szeretni, nehéz jól szeretni és talán túlságosan akarjuk. Máshogy értelmezzük a kötődést, az intimitást, másképpen rangsoroljuk a szerelmet, közénk kúszik a bizonytalanság, és a megfelelési vágy egy felállított, hamis ideálképnek. Mindenki az okot, a magyarázatot keresi a felszínességére, ügyetlen konfliktuskezeléseire, kötődésre való képtelenségére, folytonos gyanakvására, bizonytalanságára, közben pedig elfelejtenek őszintének, valódinak maradni. Maradtunk azonban még akik bízunk. Pedig bántottak elégszer, végig bukdácsoltunk a tanulási folyamatok imbolygó pallóján, voltak jó, és rossz tanítóink, mérgező kapcsolatok ingoványaiban rekedtünk egy időre, mégsem növesztettünk önmagunk köré falakat. Még nyitva a szívünk. Még bízunk.
Az őszinteség, a tiszta, világos szavak hiányoznak ma leginkább.
Ne legyünk egymásnak sebgyógyító, időrabló, vagy önbizalom izmosító megállóhelyek, ahonnan bármikor távozhatunk egy másik, vonzóbb opció kedvéért. Ha akarsz valamit, szelíden, de határozottan közöld. Hidd el, aki ugyanazt akarja, nem fog megriadni az őszinteségtől. Légy hálás azoknak, akik végül nem akartak maradni, mert kikövezték számodra az utat azok számára, akiknek megnyithatod a szíved.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez