Kösz, inkább maradok egyedül
Régebben már gondolkoztam azon, hogy lehetséges egy embernek csak bizonyos számú szerelme lehet. Van egy limit, ahonnan már akár fejre is állhat, soha többé nem tudja azt érezni, mint azelőtt.
Voltak szerelmeim, nem sok, másoknak sokkal több is lehetséges. Évekig voltak az életemben és csalódások hegyeinek hegeit hagyták rajtam. Nem probléma ez, én kifejezetten örülök, hogy már nem rongálják mindennapjaimat. Több éves próbálkozásaim után egyedül voltam. Furcsa volt először, de gyorsabban megszoktam, mint ahogy azt gondoltam.
Amúgy is elég magamnak való ember vagyok és rájöttem, hogy mennyire rosszak voltak a kapcsolataim. Sok tervemet nem támogatták, egyedül megvalósítottam őket és nagyon jól sikerültek. Megszűntek a megvalósíthatatlan elvárások, nem kért tőlem senki olyat, ami szöges ellentétben áll a személyiségemmel.
Azzal találkozhattam, akivel akartam. Nem kellett az örökös féltékenykedéssel viaskodnom, hogy higgyenek nekem. Nem randizni megyek, csak a barátaimmal találkozni.
Olyan ruhákat akarok hordani, amik nekem tetszenek. Nem másnak öltözöm, hanem magamnak. Olyan ruhát akarok hordani, amiben én jól érzem magam és nincs szükségem hozzá érzelmi zsarolásra, hogy melyik is, ami hihetetlenül jól áll és melyik az, amelyik az elviselhetetlen kategóriába esik. NEM! A te kategóriád tartsd csak meg magadnak.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez