Komolyan gondolja a férfi a kapcsolatot, vagy csak játszik velem?
Egy párkapcsolat elején ismerkedünk, próbáljuk megfejteni a másik titkait, majd ahogy telik az idő, felmerülhet az igény, hogy összekössük az életünket, összeköltözzünk, vagy valamilyen formában elmélyítsük a kapcsolatot. Ha már hosszabb ideje vagyunk együtt, és azt vesszük észre, hogy a megszokott rutinon túl a párunk nem von be minket eléggé az életébe, akkor felmerülhet bennünk a kérdés:
“Komolyan gondolja?”
Akár milyen furcsának tűnik elsőre, érdemes lehet először magunknak feltenni a kérdést:
“Komoly kapcsolatra vágyom? Készen állok egy új szerelemre? Készen állok az elköteleződésre?”
Előfordulhat ugyanis, hogy olyan élethelyzetbe kerülünk, hogy lényegében mi magunk nem állunk készen egy kapcsolatra. Lehet, hogy éppen csak túl vagyunk egy fájdalmas szakításon, (és nem mindig a kutyaharapás szőrével a jó megoldás) de az is lehet, hogy annyira terheltek vagyunk, hogy magunk sem tudjuk eldönteni, hogy valójában mit is akarunk. …és ha őszintén szembenézünk magunkkal, talán még az is kiderülhet, hogy valójában mi nem akarunk elköteleződni, és jó az a langyos kapcsolat úgy, ahogy van.
Ezek mind kiderülhetnek a felszínen lévő tudatos gondolatokból is, de mi van akkor, ha a tudattalan programja határoz meg minket?
Ha megvizsgáltuk valódi szándékunkat, és úgy gondoljuk, hogy készen állunk, valóban szeretnénk egy párkapcsolatot, akkor még mindig lehetnek a tudattalanunkban meghúzódó gátló tényezők. Ezek a negatív programok “láthatatlanok”, nem vagyunk a tudatában, viszont gátolnak minket abban, hogy kiteljesedjünk, és megéljük a tudatosan vágyott kívánságainkat.
Ezek lehetnek gyermekkori berögződések, negatív minták, amik azt üzenik az Univerzumnak, hogy “csak olyan férfit küldjön, aki nem akar elköteleződni, és nem gondolja velem komolyan”. Mik lehetnek ezek a gátló programok?
Photo by GettyImages
Az egyéni konzultációk alkalmával azt tapasztalom, hogy a leggyakoribb bevésődések az alábbiak:
“Nem vagyok elég szép.”
“Nem vagyok elég jó.”
“Nem vagyok elég szerethető.”
“Feltételekhez kötött a szeretet”
“Nem érdemlem meg.”
Ezek a hitrendszerek már önmagukban is megpecsételhetik a sorsunkat, de ha ehhez még hozzáadódik, hogy a szüleinkkel sem ápoltunk jó kapcsolatot, esetleg olyan mintát láttunk, hogy apa és anya nem élnek harmonikusan, akkor nagy a valószínűsége, hogy olyan férfihoz “érkeznek meg” az energetikai üzeneteink, aki éppen így gondolnak ránk is.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Önismereti munkával (ThetaHealing, Családállítás Kineziológia stb.) feltárhatóak és oldhatóak ezek a negatív bevésődések, és ki is lehet őket egy minket támogató, pozitív programra cserélni, hogy olyan “üzenetet küldjünk”, ami tudatosan is megfogalmazódik bennünk. Azaz a tudatos gondolat egyezzen a tudattalanban futó programmal.
Mi van akkor, ha a jó programok futnak bennünk?
Tételezzük fel, hogy a szándékunknak megfelelő a tudattalan programja, de a férfi ennek ellenére sem mutat érdeklődést a kapcsolat elmélyítése iránt. Lehet, hogy már hónapok óta találkozgatunk, étterembe is járunk, kellemes és minőségi időt töltünk együtt, de valahogy többre vágyunk, és közelebb szeretnénk magunkhoz érezni. Szeretnénk megélni az intimitást, és vágyunk arra, hogy jobban bevonjon minket az életébe.
Teljesen jogos vágyunk, hogy fejlődjön és mélyüljön a kapcsolat.
Mit tegyünk?
Sajnos vannak olyan férfiak, akik hosszú éveket képesek eltölteni egy langyos és kényelmes állapotban. Lehet, hogy nagyon kedvesek, nagyon figyelmesek, de nem lehet tudni, hogy mire számíthatunk velük kapcsolatban. Ha mi ettől rosszul érezzük magunkat és többre vágyunk, akkor választás elé szükséges állítani a férfit.
Kezdjük el azt a fajta női kommunikációt, amit a 99% elnevezésű 3 napos tanfolyamon is tanulunk.
“Bizonytalan vagyok és félek, mert nem tudom, hogy mi lesz a jövőben.”
“Nekem fontos biztonságban tudnom magam, tudnom kell, hol a helyem.”
“Tudnom kell, hogy kihez tartozom, mert tartozni szeretnék valakihez.”
“Nagyon fontos vagy nekem és nagyon szeretlek, de nem biztos, hogy ez fordítva is igaz. Én ettől félek, és nem szeretnék ebben a bizonytalanságban élni.”
Egy férfinak nem kellenek évek, hogy eldöntse, mit szeretne a kapcsolattól és a nőtől. Ahhoz sem kellenek évek, hogy eldöntse, jók vagyunk-e, szépek vagyunk-e, érdekesek vagyunk-e a számára. A férfiak pontosan tudják, hogy mit akarnak. (Gyakran azonban nem halljuk meg, mert illúziót építettünk magunknak, és szeretnénk elhinni, hogy úgy van, ahogy mi gondoljuk.)
A férfi szereti a kényelmet, és vannak olyan férfiak, akiket választás elé szükséges állítanunk. Ilyenkor fel kell állítanunk a saját határainkat, és el kell érnünk, hogy válaszokat kaphassunk. Körülbelül két év bőven elég ahhoz, hogy megismerjük a másikat, és döntsünk afelől, hogy összekössük-e az életünket, elmélyítsük-e a kapcsolatunkat. Ennyi idő után már mindent tudunk a másikról, és lényegében csak egy döntés nem született még meg.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez