Készen állsz a szerelemre
Hosszú az út, ahogy az újszülött számára a járni tanulás folyamata. Sok párkapcsolat, sok könnyű és nehéz szerelem vezet az igazihoz. Az ember végigjár méltatlan kapcsolatokat és helyzeteket, tanul, fejlődik, míg egyre tisztábbá válik az elképzelése arról, hogy mit szeretne. Felismer típusokat, helyzeteket, amelyekre már csak egy pillantást vet, és szó nélkül tovább megy. Aztán az idővel és a tapasztalattal egyértelművé válik, hogy mire és kire vágyik. Elérkezik ahhoz a pillanathoz, amikor végre készen áll az igazi szerelemre. Akivel majd más típusú feladatokat kell megoldani, mert a fontos dolgok, az alapok egyértelműek és azonosak lesznek. Akivel végre kezdetét veszi az igazi élet! Az életnek az a fele, amiért megdolgoztunk. Mert bizonyos szempontból ez lesz az első, és az egyetlen szerelem; minden, ami megelőzte, csak gyakorlás volt, próba, tanulás, út a találkozáshoz.
Sokan (érthetetlen módon), épp ilyenkor adják fel! Pedig ostobaság a tanulási folyamatot célként értelmezni és megélni; az igazi elől csak azért elfutni, mert annyi mindent meg kellett tanulni előtte. A kisgyerek se dönt úgy, hogy a testének, környezetének megismerése, a mászás, a sok esés-kelés fáradalma miatt inkább nem jár. Nem mond le az élet felfedezéséről, mert pontosan tudja, amit sajnos a párkapcsolati tapasztalatok, a férfivá, nővé válás folyamata során gyakran elfelejtünk: hogy az igazi kaland még csak most kezdődik! Most érkeztünk el oda, ahova annyira vágytunk! Ilyenkor kell még egy esélyt adni, még egyszer nekifutni, még egyszer hinni magunkban, a másikban, az életben, a szerelemben…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez