Kérlek, ne szeress
Kérlek, ne szeress, ha miután összeérnek világaink úgy bomlanak szét, mintha csak véletlen ütköztek volna, mint két halovány fényű szentjánosbogár.
Ne szeress, ha nem az én szememmel látod magad, ha nem tudod, hogy akkor is gyönyörű vagy, ha hazudsz, ha azt hazudod magadnak, hogy az az élet, amit élsz elég.
Kérlek, ne szeress, ha izzadságban fuldokolva kelek fel álmomból, és csak azért húzol magadhoz, mert hiányzik a testem a tiédről. A test a testről. Nekem ez nem elég.
Szakadt lelkemet lelked pont lefedné, ha nem lenne köztük drótkerítés.
Ne szeress, ha nem a szereteted minden, amit adni tudsz. Az én lelkem sosem nézi meg a cédulát a szíveden, ha közel hajolsz.
Ne szeress, ha arra emlékeztet a mosolyom, hogy milyen volt az ő meztelen mellen ébredni.
Ne szeress, csak ha önzőn teszed, azért, mert neked ez jó. Végre igazán jó.
Ne szeress, csak ha elviseled, hogy nem maradok sokáig. És legfőképp ne szeress, mert mennem kell. Építeni a saját valóságom.
Még jó, hogy nem szerettél.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez