Kalandozás az Ararát árnyékában
Jerevánból az ország egyik leghíresebb vallási-történelmi nevezetessége felé vettük az irányt. Khor Virap kolostora (szintén az Ararát tövében, alig száz méterre a lezárt török határtól) fontos szerepet vállalt az ország történelmében; itt, az épület alatti tömlöcben – mely akkoriban királyi börtönként működött – raboskodott hite miatt tizennégy éven át Megvilágosító Szent Gergely, mielőtt Armenia akkori királya, a megtébolyult III. Tiridatesz magához kérette. A király nővére ugyanis, aki titokban maga is keresztény volt, álmában isteni jelenést látott, mely szerint a királyt csak a buzgó keresztény Gergely tudja meggyógyítani. Közbenjárására Tiridatesz valóban meggyógyult, a király felvette a kereszténységet, Gergely pedig az egész országban megkezdte a hittérítést. A tömlöc felett 642-ben épült az első templom, a ma látható kolostor 1662 óta áll. Gergely alapította meg az örmény apostoli ortodox egyház székhelyeként, és az örmények vallási és szellemi központjaként ismert ecsmiadzini katedrálist is, mely a világ legrégebb óta működő keresztény temploma; 303-ban épült, mai formáját 1658-ban nyerte el. Itt található az örmény genocídium emlékműve is. A komplexum ma UNESCO Világörökségi helyszín.
Örményország bár az idegenforgalom egyéb területein még meglehetősen gyerekcipőben jár, a vallási turizmus már most jelentős, ami egészen érthető, ha számba vesszük az ország területén fellelhető szebbnél szebb, ódon örmény kolostorokat és templomokat. A kopár mivoltában is elbűvölő Sevan-tónak a félszigetén álló Sevanavank két templom együttese, melyeket 874-ben Mariam hercegnő építtetett, amikor az ország az arab hódítók ellen küzdött. Egy másik igen látványos templom a délkeleti Szjounik tartományban található Tatev-kolostor. Ez a lenyűgöző panorámát kínáló komplexum egy sziklakiszögellésen épült a VIII. században, és a világ leghosszabb, 5,7 km hosszú drótkötél-felvonója szállítja fel az érdeklődőket Halidzor faluból. Az én személyes kedvencem azonban a sziklák között megbújó Geghard-kolostor volt, mely 2010 óta UNESCO Világörökség. A félig a kőzetbe faragott komplexum a X-XIII. században épült, melynek helyén Szent Gergely már a IV. században kolostort alapított. Geghard arról is híres, hogy itt őrizték a Tádé apostol által Armeniába hozott Szent Lándzsát, mellyel a római Longinus százados átszúrta Jézus oldalát. A lándzsát ma Ecsmiadzinban őrzik.
Bebarangoltam a környező, domboldalba faragott szerzetesi cellákat, elméláztam a jellegzetes örmény írással díszített sírkövek felett, gyertyát gyújtottam a templom sziklából faragott részében. A barlangban szuroksötét volt, csak a fejem felett kivájt lyukon keresztül szűrődött be némi fény, mely egy hatalmas, ősi, kereszt alakú domborművet, valamint oroszlánok alakját sejtette a falon. Egy vastag kőpillér mögött több tucat vékony gyertya sercegett; ez az archaikus környezet egészen magával ragadott. Amikor átsétáltam a szomszédos helyiségbe, mely ma a templom funkcióját látja el, ősi örmény szöveg és ének hangjai csendültek fel – istentisztelet volt éppen. A helyiséget vastagon beborította a tömjénfüst, s miközben elmélyülten hallgattam a számomra érthetetlen liturgia-szöveget, egyszeriben úgy éreztem, hogy váratlanul átölelt az Isten. Bár hiszek Istenben, és számos, szebbnél szebb templomban jártam, de korábban még sosem éltem át ilyen spirituális élményt. Felszabadító érzés volt.
Etédi Alexa
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez