Jólneveltségből ártasz magadnak?
S ha az élet mégis felénk nyújtja segítő karját, zavarban vagyunk. Nem merjük elvenni, nem merjük élvezni az ajándékot, s valamilyen ügyesbajos úton mindig elérjük, hogy a dolgok rosszul végződjenek, hogy beidegződésünket igazolva lássuk: nem érdemeljük meg! Tényleg nem!
Sokszor jártam én is úgy, hogy ötszáz százalékot teljesítettem, hogy biztosra menjek az eredményt illetően, de csak nem jött össze a dolog. Alacsony önbecsülésem az utolsó pillanatban mindig elgáncsolt. Tudat alatt, észrevétlenül ott motoszkált bennem az érzés, hogy érdemtelen vagyok a sikerre, még akkor is, ha keményen megdolgoztam érte, és tudtam, hogy igenis jogos átvennem érte a jutalmat. Hosszú évekbe telt, és tucat féle terápiába míg kineveltem magamból a játszmát…
Mire rájöttem, hogy az embert nem külső tényezők hátráltatják az előbbre jutásban, a boldogság elérésében, hanem önmaga. Hogy önmagamat meggyőzni a legnehezebb, legfárasztóbb, legidegesítőbb és legtöbb türelmet kívánó feladat, de az egyetlen, ami megváltást hozhat!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez