Jobb egy rossz párkapcsolatban, mint egyedül?
Te miért nem vagy boldog? Mi okozza a szorongásos, ordító pszichoszomatikus tüneteket, mitől vérzik a test, mitől sajog a női, vagy férfi oldal, mitől görbül meg a gerinc, mitől gyarapodik a háj, vagy zsugorodik a test, és mitől fulladsz, mitől fogy el a levegő? Egy egészségtelen kapcsolatban élő úgy gondol az egyedüllétre, mint a boldogtalanság, a kiszolgáltatottság, és a magány metaforájára, pedig pontosan az zúzza, húzza le, és nyomorítja, amiben él. Nem tudjuk szeretni önmagunkat, pedig a világ legegyszerűbb dolga lehetne ez. Aki önmagát szereti, az stabil, egészséges, autonóm ember, az képes mérlegelni, és tud nemet mondani, ha saját lelki és testi komfortérzete forog kockán. Az lehet, hogy végigment a saját poklán, és élményt hozó önismereti utakon járt, sok-sok fájdalommal, tisztulással, katarzissal, felismeréssel, intenzív érzelmi ingadozással. Az nem szorong többé, és nem jár szadomazo tangót, nem hagyja, hogy alázzák, és nem iszik többé a felé tartott méregpohárból.
Tépd el a lelki köldökzsinórt, régen nem árad már rajta dédelgető, tápláló szerelem. Meg kell értened, minden emberi kapcsolat a döntésed, és nem az utolsó lehetőséged.
Aki önmagára vigyáz, az a saját szeretetvárát építgeti, sárból, fűből, kőből, agyagból, és lehet, hogy nem látja még, mi várja e hosszú és fáradságos út végén, mégis erős életösztön hajtja, hogy amit felépített, az ne omoljon össze reggelre. Aki önmagát szereti, az tud jól szeretni. A saját szeretetvárát építgeti, és ad belőle azoknak, akikre vigyáz. Ad menedéket, törődést, gondoskodást, ad szerelmet, csókot, ölelést, mesét, puha takarót, melegséget, bújást. És ad reggelit, és ad vacsorát, és ajándékot ad, színt, illatot, látványt, élményt, élethosszig tartó kötődést, ad eltéphetetlen köldökzsinórt, és ad a sajátjából, amikor a másiknak már egy lyukas garasa sincsen.
Ismerlek téged, még aludni sem tudsz egyedül, ha valaki nem fogja a kezed, inkább bolyongsz hajnalig, amíg nem jön a fény a megnyugvás sugaraival. A nappalaidat ugyanígy éled, minden új lehetőség, és változás vékony pallóján az egyedüllét miatti félelemből vagy képtelen átkelni. Pedig a mélyben ott zsibog, zajlik az élet, próbára tesz, kihívások és választások elé állít, ne rettegj akkor a mélységektől, és magasságoktól. Tépd el a lelki köldökzsinórt, régen nem árad már rajta dédelgető, tápláló szerelem. Meg kell értened, minden emberi kapcsolat a döntésed, és nem az utolsó lehetőséged.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez