Így áruljuk el egymást csendesen
A féltékenység csendesen mérgezi a kapcsolatot. Minden féltékeny érzésben ott van az elhagyatástól rettegő gyermeki énünk. Egy egészséges, elkötetezett kapcsolatban is előfordul, hogy a féltékenység időnként megpróbál dominálni, de be kell látnia, a szerelem biztonságos kötődésen és bizalmon alapuló építményével szemben esélye sincs. Hozzá tartozó vagyok, elegendő nekem, tőle várom testi és szellemi táplálékomat, és női önbizalmam növelésére sincs szükségem a kapcsolatunk falain kívülről érkező impulzusokra. A féltékenységet is megfelelően, tudatosan kell kezelnünk. Ne adjuk át magunkat neki, sírva, zokogva, önkontrollt veszítve. Ne engedjük, hogy bosszúálló szörnyeteget, leskelődő kémet csináljon belőlünk. Biztosnak kell lennünk a szeretet valódiságában, és a tényben: ahogy én döntöttem, hogy őt választom, ő ugyanígy meghozta ezt a döntést. A féltékenység ellen a legjobb védekezés az eleven, lüktető, mindig megújuló, és izgalmas párkapcsolat, amiért minden nap tenni kell. Nincs más út, mint bízni önmagunkban, és a másikban, aki mellett meghoztuk a döntést.
A múltunkat mindannyian cipeljük magunkkal, ki kisebb, ki nagyobb csomagokban. Minduntalan bevillan, és a jelenbe piszkít, még fel sem dolgoztuk előző kapcsolatainkban szerzett sérelmeinket. Már megégettük magukat egyszer, átéltünk meg nem értettséget, a tisztelet hiányát, kihasználtságot, verbális, fizikai agressziót, vagy teljes ignoráltságot. Már megalázták, lejáratták, megcsalták, és kritizálták. Pedig ha tiszta érzelmekre vágyunk a sebezhetőség, a fedetlen, retusálatlan, igazi arcunk, és a kipakolt múltcsomagunk az egyetlen út.
A szeretet, a hűség szimpla döntés, mint ahogyan az életvitel, a gondolkodásmód, és a boldogság is az.
„A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja.
Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást:
- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi.
- De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap! - válaszol a néni.
A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk:
- Ne tessék haragudni, önök mióta házasok?
- Éppen 50 éve - hangzik a válasz.
- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú.
A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja:
- Fiatalember, maga ezt ne remélje. Maga ezt döntse el!”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez