Ide nem kell már több - egy kapcsolat margójára
Ebben másképp kell működnöm – mondtam magamnak -, nem lehetnek benne hazugságok. Őszinte, tiszta és nyitott akarok lenni. És azt akartam, hogy minden az legyen közöttünk. Nincsenek üres frázisok, sem pedig olcsó apró hazugságok, szükségtelen szép szavak. Abból már túl sok volt eddig is.
Túl sok volt a hamisból, a csalfából, a mérgezőből. Itt most csak az egyenes, tiszta beszéd és tettek kellenek. Neked és nekem is. Te nem vagy az a semmitmondó, üres férfi, akire számítottam. Titkon azt reméltem ez is csak egy lesz a félresikerült randik közül, akkor majd nem lesz gond. Egyszerűen letudva, piros tiltólistás emlék… de nem így lett. Veled jó volt, igazán jó. Ilyen az, amikor nincsenek taktikus lépések? Amikor végre aszerint viselkedhetünk, akik valójában vagyunk? Talán mindig is ezt kerestem. Talán ezt nevezik a nagyok az igazi boldogságnak.
Lehet, hogy egymást kerestük egész eddigi életünkben. Most, hogy találkoztunk, most, hogy egy röpke pillanatra megízleltük, milyen csodás is lehet a szerelem ezen a földön, most csupán a félelmeim miatt el kell válnunk és soha többé nem találkozunk? Azzal töltöm majd a hátralévő napjaimat, hogy keresem azt, akit valójában már megtaláltam, csak nem volt bátorságom szeretni?"
/Richard Bach/
A napok és a hetek teltek, és minden jó volt. Veled igazán jó volt. Elhittem én. Elhittem a szépséget, a boldogságot, a tiszta beszédet. Elhittem, mert igazán el akartam hinni. És most, minden hideg, most már nem vagy itt. Csendben ülök az étterem asztalánál, és csak nézem a várost. Nem vagy itt… nem is leszel már…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez