Hol vagytok, régimódi férfiak?
Persze ti, régimódi férfiak nem vagytok fából. Vannak, és mindig lesznek lélekölelésre vágyó, magukra hagyott nők, akiket egyszer már megperzselt a szerelem, ezért azt gondolják, sehol, semmilyen más tűznél nem lehet megmelegedni. Fél óra beszélgetés, néhány ital, és könnyű, elejteni való prédák lesznek a szerelem sivatagában, őket könnyű a hátatokra venni, vigyétek is őket, vegyétek lélektelen testüket, majd zavartan keresgéljétek ruháitokat az idegen illatú női lény mellett, akinek még a feromonjai is taszítanak.
Mi, régimódi lányok, kihalófélben lévő, veszélyeztetett fajta vagyunk. Mert fura hobbijaink vannak, mint az olvasás és az írás, ideiglenesen felkapaszkodott jöttment semmirekellőket nem imádunk ikonként, a hajunkat nem szög egyenesre vasaljuk, hanem hagyjuk rakoncátlanul szállni a szélben.
Nem katalógusbabák lenyomatai vagyunk, hanem önálló egyéniségek, és nem állunk be a klónhadseregbe, büszkén vállaljuk egyedi ismertetőjegyeinket. Mi régimódi lányok néha merünk szentimentálisnak lenni, tudjátok, az érzelmek nem ördögtől valók.
Régimódi férfiak, mi rátok várunk. Hogy büntetlen, romlatlan, tiszta, régimódi szerelmeket élhessünk meg, hogy szirmokat préseljünk nagy, nehéz könyv lapjai között, és kézzel, papírra írott szíves üzeneteket őrizzünk emlékdobozokban. Hogy eltehessük emlékbe a Libegő jegyet, megtaláljuk a virágot, amit a kilincsen hagytatok hanyagul, hanyatt fekve felhőket figyeljünk pipacsvirágos réteken, és beleborzongjunk az érzésbe, hogy összeér a vállunk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez