Hogyan tudom elfogadni magam, őszintén?! – 1.rész
Hol lehet pszichés szempontból a probléma?! – Adok két példát:
A ruha öltöztet, és akár pszichés védőpajzsként tud szolgálni, erősíti a magabiztosságot. Ám, amikor a látszólag megnyerő nőt, meghódítja a férfi, és ágyba kerülnek… és a ruha is lekerül. Akkor a magabiztosság is lekerül. A nő bizonytalanságot, félelmet, szorongást élhet át: „Vajon így is tetszem neki?” – keresi a visszaigazolást. A férfi azt érzékeli, hogy hiába volt meg a szimpátia, a közös vágy, hirtelen változott a dinamika, és a nő visszahúzódott. Több időre van szüksége a felkészülésre, a nedvesedésre, és “játszik” azzal, amivel tud, hogy a férfi minél kevesebbet lásson a magabiztossága vesztéséből. Ez csak egy minimális zavar példája volt, de van ennél sokkal mélyebb és intenzívebb is.
Másik példa legyen a smink. Hogyan tud ellenünk fordulni az, amivel nőként kihangsúlyozunk a szépségünket?! Van, amikor csak a természetes vonásainkat szeretnénk kiemelni, és az rendben is van. Kivéve, amikor már az önelfogadás zavarairól beszélünk, és a smink, ugyanolyan védőpajzs, egy maszk, ami önbizalmat, magabiztosságot, hatalmat ad a kezünkbe. Ismételten, amíg le nem mossuk. Utána jön a sebezhetőség érzése, és a megoldás, mint elkerülés. Egészen odáig, hogy tudja-e vállalni a valós arcát partnere előtt. Képes-e smink nélkül utcára, emberek közé menni? Olyanná válik-e a smink, mint a gyermeknek a plüss mackója – ha nincs nála, akkor nem érzi biztonságban magát, nem érzi a védelmet, a magabiztosságot.
Egyetlen konklúziója van minden történetnek. Az a fél, akinek gondja van az önelfogadással, nem tud önazonos lenni, és igyekszik alakítani a helyzeteket, annak megfelelően, mit kifogásol a saját testén, és azt el tudja fedni partnere elől. Ez a zavar, belső félelem, mindig kihat a partnerre, aki reagálni fog, attól függően, ő hol sérült, hol vannak a trigger pontjai, és hogyan tanult kommunikálni az érzéseiről.
Ideál, ideális kép vs önelfogadás
Mindannyiunk fejében él egy olyan ideális kép, amivé szeretnénk fejlődni, ahová szeretnénk eljutni, ahogyan szeretnénk kinézni. Ez a kép sok-sok morzsából áll, amit a mindennapi utunkon szedünk össze, minden platformról, akivel, és amivel csak kapcsolatba kerülünk. Lehet ez a családod, a párod, a barátaid, a munkahelyed, a reklámok, az érdeklődési köröd…stb.
Az ideális kép változik, csak adott pillanatban állandó. Amerre te változol, az ideális képed is fejlődik, változik, benned.
Az önelfogadás szempontjából az ideális kép meghatározó, mert viszonyítási alapot szolgál számodra. Tehát ahhoz a képhez viszonyítod magad. Ha ez a kép, merőben eltérő attól, aki vagy, akkor az, szenvedést hoz a szívedbe és a lelkedbe. Hiszen nem vagy önmagad számára megfelelő, elfogadható, mert még nem értél oda. De kérdezd meg magadtól: Vajon mi értelme kergetni egy kockákból álló idea képet?! Vajon valaha elérheted-e?! És ha eléred, valóban beköszönt a megelégedettség, boldogság, beteljesülés élménye?!
Ezt az állapotot úgy szoktam hívni: Út a végtelenbe, és tovább...
A nagy hajsza (ami a fejedben él) folyamatos vágyat szít, miközben szenvedést is hoz. Ugyanakkor, lehet pozitívan is használni, amikor egészséges motivációt nyersz belőle, és sikerként tudsz elkönyvelni minden kis lépést, ami hozzáadott a személyes fejlődésedhez.
Hogyan tudom elfogadni magam, őszintén
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez