Hogyan szeress valakit, aki nem szereti önmagát?
Eljuthat –e azokhoz mások szeretete, szerelme azokhoz, akik önmagukat nem szeretik? Akik önostorozzák magukat, akik a múltat nem eresztik, és ami még fontosabb, engedik, hogy ez a negatív, fullasztó energiamező rájuk nehezedjen? Rögtön azt válaszolnánk, hogy az ilyen emberrel nem jó lenni sem, mert ki vágyik olyan ember társaságára, aki csak akkor ad, ha ő kap előbb, és mindig azt várja, hogy valaki kinyújtsa érte a kezét.
Aki önmagát nem szereti és nem fogadja el, könnyen csapdába esik, mert gyakran választ olyan embert, akiről gondoskodhat, mert úgy érezheti, így teljesítményét értékelik. Egy szenvedélybeteg, önpusztító partner mellett a múlt megismétlődését érezheti, ami érzelmi biztonságot ad, hiszen egy ilyen kapcsolatban ugyanúgy nem törődnek vele, mint egykor a szülei.
Sok párkapcsolat fut zátonyra az önszeretet hiánya miatt, a folytonos alkalmazkodás, a sok hiábavaló erőfeszítés felőrölheti az energiákat, elszívja a segítő partner erejét, és lassan ő is elfelejti szeretni önmagát. Meddig lesz ereje, hogy mindig készen álljon egy pozitív megerősítő válasszal? Meddig tartja majd magasra a társa helyett az önbizalom lángját? Bármennyire szereti a társát, nem cipelheti annak a terhét, hogy ő képtelen szeretni önmagát. Egy önleértékelő embert kiragadni a folytonos önostorozás ingoványából nem könnyű, őszinte szerelemmel, szeretettel, és terápiás beszélgetésekkel mégsem lehetetlen.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez