Hogyan küzdhetünk meg az elutasítással?
Kerüld az áldozati szerepet
Egy elutasítás után csábító lehet, hogy túlzottan elmerüljünk az önsajnáltatásban és a másik fél hibáztatásában, de ez az úgynevezett áldozati gondolkodásmódhoz vezethet, amelyben bizony hajlamosak vagyunk megrekedni. Ez nem felnőtt hozzáállás, bármennyire igazságtalannak érezzük az adott szituációt. Fontos, hogy cselekedeteinkben akkor is legyen integritásunk, amikor a legjobban sebeztek meg vagy bántottak minket.
Fogadd el az egyéniségedet
Egy elutasítás után, különösen, ha a kritikus belső hangunkra hallgatunk, könnyen előbukkan a bizonytalanság, és kevésbé érezzük magunkat biztosnak önmagunkban. Ha szakítanak velünk, előfordulhat, hogy úgy érezzük, nem vagyunk a helyünkön. Fájdalmas lehet egy időre újra felkeresni bizonyos helyeket, embereket vagy tevékenységeket. Ez a pillanat azonban lehetőséget nyújt arra, hogy valóban kapcsolódjunk egyéniségünkhöz. Bármi legyen is az, ami felvillanyoz minket, és ami azzá tesz minket, akik vagyunk, azt kell követnünk, legyenek azok régi barátok, helyek és tevékenységek vagy újak. Az új dolgok kipróbálása kicsiben és nagyban megmutathatja nekünk, hogy új lehetőségek igenis léteznek. Új részeket fedezhetünk fel magunkból. A régi, számunkra fontos kapcsolatok fenntartása megmutatja, hogy van egy egész életünk azon az elutasításon kívül is, amit átéltünk, és hogy az élet megy tovább.
Kapcsolódj a múltadhoz
A múltunkba való betekintés segíthet megérteni, hogyan dolgozunk fel egy elutasítást. A fájdalmas jelenbeli események gyakran válthatnak ki érzelmeket a múltunkból. Például hajlamosabbak lehetünk szenvedni egy veszteségtől, ha életünk korai szakaszában bizonytalan kötődési stílust tapasztaltunk. Felnőttként gyakran öntudatlanul keressük és újraalkotjuk a múltunk érzelmi légkörét, még akkor is, ha az fájdalmas volt. Előfordulhat, hogy olyan partnereket választunk, akik kevésbé elérhetőek vagy elutasítóbbak. Lehet, hogy nagyobb vágyakozást érzünk olyan emberek vagy körülmények iránt, akik miatt ugyanazt a negatív érzést tapasztaljuk meg, amit mindig is éreztünk magunkkal kapcsolatban.
Természetesen, nem bűn, ha az érzelmek olykor eluralkodnak rajtunk, de a továbblépés és a minőségi élet fenntartása érdekében gátat kell szabnunk az önsajnáltatásnak és elfogadni, hogy bizonyos emberek időnként nem akarnak már az életünk része lenni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez