'Hagyni kell, hogy az ember saját maga fedezze fel az életet és a szerelmet.' – interjú Hilde Ostby-val, a „Titokzatos Memória” szerzőpárosának egyik tagjával
Ha a feledés teljesen elnyeli az eredeti, valós emléket, akkor mit kell igazságnak tekinteni? Mi a saját igazsága az életben?
Ezt a rejtélyt mindenkinek saját magának kell megtudnia. A kérdése alapvetően az élet értelméről szól, és még magam sem tudom, hogy mi az igazság, a tényleges igazság az életemben.
„A depresszió számomra semmilyen szempontból nem szép”
Mindenféle szégyenérzet nélkül nyilatkozta, hogy önnek is nagy küzdelmei vannak a depresszióval. Általában az emberek szégyellik bevallani, hogy depressziósak, vagy hogy egyáltalán boldogtalanok, mert félnek attól, hogyha ezeket bevallják, akkor a többség el fog fordulni tőlük. Ön szerint a depressziónak miért van ennyire rossz „hírneve”?
A depresszió nagyon magányos érzés, elválaszt minket másoktól, elhiteti velünk, hogy egyedül érezzük magunkat, és a magányosság nem elbűvölő sőt, az aktivitást, a termelékenységet és az alkotást is egyaránt veszélyezteti. A mi modern társadalmainkban állandóan hatékonyak akarunk lenni, jelen lenni, folyamatosan a csúcson szeretnénk lenni mindenben, a depresszió pedig ezeknek pont az ellenkezője.
Amikor a depressziós, bipoláris én előtérbe kerül, akkor a bőrünkön, az ereinkben is érezni a valóságot. Rád milyen hatással van ez az időszak?
A depresszió számomra semmilyen szempontból nem szép: tiszta öngyülölet, düh és álmatlanság, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor képtelen vagyok bármit is írni. A kreatív területen dolgozó emberek kutatása ugyanazt mutatja: amikor a depresszió előjön, akkor az érintett személy abbahagyja az alkotást, bármilyen művészeti területen is mozogjon.
Ezért is rendkívül igyekszem, hogy kordában tartsam ezt az állapotot: megpróbálok mindennap jógázni (kutatások bizonyították, hogy segítőhatással bír), nem iszom sok alkoholt, találkozom a barátaimmal, egészségesen eszem, alszom, és teljesen rendszeres életet élek, ami azt is jelenti, hogy reggel hétkor kelek és minden este már tízkor az ágyban vagyok. Az én tapasztalataim szerint, semmi érdekes nem történik a depresszióban.
„Soha nem vagyok elégedett magammal”
A mentális egészség karbantartása mennyire befolyásolja a memóriát?
Az talán világos mindenki számára, hogy az aggodalom érinti a memóriát, és a stressz csökkenti a kreativitást, a hatékony alkotást és inspirációt. A magam részéről éppen ezért is törekszem arra, hogy mindennap sétálni és jógázni menjek, hogy a mentális egészségi állapotom jó maradjon.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az aggódást sikerült tudatos mederbe terelnem, mert igen is nagyon aggódom a jövő miatt, a pénz miatt, a barátaim miatt, és hogy a gyermekem milyené fog válni. Tavaly novembertől, több, mint egy évig, nem láttuk a barátainkat, az iskolák, a boltok, (kivétel az élelmiszerüzletek), a színházak, a mozik, tehát minden zárva volt. Nem volt semmi. De tisztában voltam vele, hogy ezeket mind félre kell tennem ahhoz, ha egyrészt nem akarok megbolondulni, másrészt pedig ahhoz, hogy képes legyek megírni a következő reményemet, ami éppenséggel pont a magány témakörét fogja körbejárni. Ezen vagyok épp. Így vagyok jelenleg.
Ha már az írás ennyire az élete része, mennyire elégedett általában azzal, amit ír?
Soha nem vagyok elégedett magammal, mert mindig, kivétel nélkül, a teljes tökéletességre törekszem. Viszont az segít, hogy nagyon sokan hisznek bennem.
„Az az olvasótípus vagyok, aki egy adott könyvre hangulatként, érzésként emlékszik, nem pedig konkrét mondatokra”
Olvas most valamit? És ha egyetlen egy könyvet kéne választani, amit mindenkinek el kéne olvasni, akkor melyik műre esne a választásása?
Rengeteg könyvet olvasok most a magányról, mert éppen erről a témáról írok, így egy kicsit lehangoló most az aktuális helyzetem.
De van-e olyan könyv, amit mindenkinek ajánlanék? Igazából azt javasolnám, hogy mindenki csak azt olvassa, ami örömet okoz neki. Engem például mindig megnevetett Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka végéig, („Journey to the End of Night), című könyve. Sötét humor és brutalitás egyszerre.
„Hagyni kell, hogy az ember saját maga fedezze fel az életet és a szerelmet”
Hilde legújabb könyve, ami a Kreatívitás címet fogja viselni, idén Októberben fog megjelenni világszerte. Magyarországon pedig 2022-ben ismét a Park Könyvkiadó gondozásában, Domsa Zsófia fordításában lesz majd olvasható.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez