Ha te nem lennél
Ha te nem lennél, én valamiféle Kis hercegnek képzelném magam, saját tűzhányóval, rózsával és megszelídíteni való lényekkel. Ha te nem lennél, én kiterjeszteném a nehéz napokat, amikor a hajam is rosszul áll, és jó sokat időznék ott. Néha lemásznék a bolygómról a földre. Részt vennék a mindennapi élet játékban, látnám magam ahogy élem, messziről figyelném, jól csinálom -e, mintha valami útmutatóból dolgoznék. De alig várnám, hogy hazamehessek a saját bolygómra.
Most ezt nem hagyod, nem engeded, és tudom, hogy igazad van. Ha te nem lennél, nekem nem lenne útitársam, nem váltottál volna jegyet a közös élet nevű társasutazásra, és nem foglaltattál volna jegyet kizárólag a mellettem lévő helyre, az ablak mellé, hogy mindent tökéletesen láthassunk és élvezhessünk. Ha te nem lennél, akkor én mindvégig ilyen utazásra vágynék, ilyen szerelemre; és lopva, irigykedve nézném őket, akik megosztják egymással az élményt, akárcsak az életet.
Akik összekacsintanak, és félszavakból megértik egymást, akik egymáshoz simulva, kifliben alszanak éjjel, kiskifli meg nagykifli illeszkedik egymásba eleve elrendelten, élethosszig tartó szövetségben. Ha te nem lennél, én már nem takaródznék a tagadás hazug, fals leplével, és be merném vallani önmagamnak, hogy ez egyáltalán nincs így rendben, a teljes élethez szövetség kell. Ha te nem lennél, én akkor sem lennék szerelemből kiábrándult, markáns férfias vonásokat növesztett nőnemű lény, örök magányra, erősködő női létre, kifacsart női szerepekre kárhoztatva. Helyt állnék egyszemélyes családfőként, képes lennék rá, de mégis mindig arra a megállapításra jutnék, hogy nő akarok lenni, egy férfi oldalán. Én akkor is családi fotóalbumot akarnék, zajos vasárnapokat, nem csupán életközösséget, hanem valódi szövetséget.
Ha te nem lennél én ezer éve járnám az éjszakában üresre égett férfi lelkek sivatagját. És akkor sem, azért sem írnám át a hűségeskü szövegét, ha sáros lábbal portyáztak a szívemen az érdemtelenek, csak mert éppen olyanom volt, mert hagytam. A jóban, rosszban, betegségben, egészségben, holtomiglan, holtáiglan eskünek igazi varázsa van a templom elsuttogott félhomályában. Ha te nem lennél, én akkor is hinném, hogy a hűség csendes, belső ünnepség, egyszemélyes jelenlét, hogy valójában magamhoz maradok lojális, ha hozzád hű leszek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez