Amikor félünk közelebb kerülni  másokhoz, akadályozzuk magunkat a teljes boldogság megélésében, hiszen a magunk köré emelt falak, valamikor védelmet és biztonságot jelentettek nekünk..

A társadalom folyamatosan arra kondicionálja a Nőket, hogy legyenek erősek, elővigyázatosak és valahogy út közben a kontroll szerelmeseivé válunk, ahol biztonságban érezzük magunkat, így ha megismerünk valakit, a biztonságot adó falakat, már nagyon nehéz visszabontani..

A 2 leggyakoribb eset, amivel találkozok a munkám során:

#1

Általában egy mély csalódásból adódóan, legtöbbször a magányos gyermekkor és a negatív előző fel nem dolgozott tapasztalatok hatására, félelmetes valakit beengedni az életünkbe. Sőt inkább arra leszünk figyelmesek, hogy a másik “furán” kezd el működni, hiszen mi már alapjáraton készenlétben vagyunk, várjuk a csapást.

A tudatalatti meg akar minket védeni, ezért az ismerős, régi programok lesznek elfogadhatóak. Azaz, ha az volt a természetes, hogy nem foglalkoztak az érzéseiddel, tudattalanul is azt fogod keresni másokban.

Aki ettől fél, az már a kapcsolat elején is keresi a hibákat, sokszor hallom azt a mondatot, hogy : “túl szép, hogy igaz legyen”.

 Ennek egyenes következménye az lesz, hogy tartom a távolságot, hiszen bármikor megsebezhetnek, ezért inkább be sem engedem, azaz elkerülöm a csalódást, de pont ezzel igazoljuk be az ördögi körünket, hiszen ezt a másik fél is érzi…

#2

Ha be is tudom engedni az új párkapcsolatot, lassan elkezdenek gyötörni a kétségek, hogy lehet nem is vagyunk hosszú távon egymáshoz valóak..

Itt szeretnék visszacsatolni arra, hogy ami az ismerős arra vágyom tudat alatt, azt vonzom, de ha esetleg nem talál a tudatalattink hasonlóságot az eddigi mintákkal, elkezdjük unalmasnak látni az adott felet, és szabotálni magunkat.

Miért is mindig ugyanahhoz vonzódunk?

Ezt nevezzük ismétlési kényszernek, amikor a régi be nem gyógyított sebeinket, a jelenben, új kapcsolatokban szeretnénk jóvá tenni, és bizonyítani, most már másképp lesz!

Ha belegondolsz, hányszor és hányféleképpen szabotáltad már a saját boldogságodat, amire utólag úgy gondolsz vissza, hogy megbántad?

Itt mindig ezek a hitrendszerek működnek a háttérben:

-Nem érdemlem meg a boldogságot...

-Mindenkiben csalódok és mindenki átver..

-Ha még egy picit változna jó lenne, de…

A logikai bukfenc az egészben az, hogy ilyenkor hajlamosak vagyunk túlfeszíteni a másik határait a félelemből adódó reakcióinkkal, utána pedig, amikor a másik felhúzza a nyúlcipőt, igazolja a félelmünket, hogy valami baj van velünk… miközben mi teremtettük meg a helyzetet.

A jó hír, hogy ezeken a mintákon és tudatalatti működéseken lehet dolgozni. A felismerés, megismerés és elfogadás át tudja alakítani a működésünket és felül tudjuk írni az eddigi mintáinkat.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

• csalódás kapcsolat megnyílni valakinek önszeretet szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!