Ha magadat nem szereted, attól még szeretheted a másik embert, lehetsz kapcsolatban, de mennyire lesz valódi?
Ha elkezdeném leírni, hogy mit jelent jól szeretni, és hogy egyáltalán mi a szeretet legpontosabb definíciója, akkor hazudnék. Nem tudom, hogy hogyan kell jól szeretni, hiszen abban sem vagyok biztos, hogy én hogyan szeretek, és szeretek-e egyáltalán.
Nincsenek nagy megmondásaim, és ötleteim ahhoz, hogy minél tökéletesebben ki tudjuk fejezni ezt az érzelmet. Vagyis tippjeim és nagy szavaim lennének hozzá, csak késztetésem nincs ahhoz, hogy ezeket úton-útfélén hangsúlyozzam, mintha olyan bölcs lennék. Nem vagyok az. Abban sem vagyok biztos, hogy mások jól szeretnek-e. Relatív szó a jó, ahogy a rossz is; érdekes, hogy ez a kifejezés, a „relatív” egy kapcsolatból maradt rám. Annyira sokszor használta, hogy észre sem vettem, és én is elkezdtem használni, aztán pedig azóta a szókincsem szerves részévé vált. Az emberek minden tekintetben képesek hatással lenni ránk.
Az, hogy másokat hogyan vagyunk képesek szeretni, nagyban befolyásolja az, hogy saját magunkat milyen mértékben fogadtuk már el, illetve hol állunk az önszeretésben. Ez nem azt jelenti, hogy önmagunk szeretése nélkül képtelenek vagyunk párkapcsolatban lenni, vagy baráti szinten kapcsolódni az emberekhez, mert a különféle kapcsolódás bármilyen állapotban létrejöhet. Zaklatott lelkiállapotban, a fejünk felett hatalmas kérdőjelekkel, csapongó, önmagunkat kereső személyiségként is képesek vagyunk szeretetet kibocsátani magunkból, és ugyanúgy megtalálhatjuk azokat az embereket magunk körül, akiket éppen meg kell találnunk. Minden lelkiállapotban, mindenféle átélt még feldolgozhatatlan traumákkal a hátunk mögött, szükségünk van szociális „vibe”-ra, kapcsolódásra magunk körül, hogy azt érezhessük, szeretnek minket, hogy fontosak vagyunk és nekünk is fontosak mások.
A minőség lesz az egy idő után, ami nem mindegy. Azt vagy képes adni, ami magadon belül is van; azt és úgy vagy képes adni, amit magadnak is belül megengedsz „élvezni.”
Ha magadat nem szereted, szeretheted a másik embert, de mennyire lesz valódi? Mennyire lesz őszinte az az érzelem, aminek a valódi jelentésével még te magad se vagy tisztába? A belső harcaid, a saját magadban megbúvó démonjaid, az életed folyamán létrejövő traumáid, öntudatlanul is kivetülnek majd a kapcsolataidra, mert a kapcsolatok mibenléte Rajtad múlik. Az leszel és olyan kívülről, amilyennek jelen időszakban magadat éled meg belül; és ez nem mindig tudatos sőt. Minden ember életében van olyan időszak, amikor a legfőbb mottója az, hogy „egyszer élünk, és miért ne?” A tudatosság nem velünk született képesség, nincs olyan személyiség, aki úgy születik, hogy mindent pontosan tud, és neki már nincs mit megtanulnia, mert hiszen mindennel tisztába van. Olyan van, hogy azt hisszük, hogy már eleget tanultunk ahhoz, hogy hallassuk a hangunkat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez