Ha kérdéseink maradnak
A válasz egyszerű, mégis elszomorító. Ott már nem fűződik érdek semmihez. Sem a kapcsolathoz, sem a másikhoz, legalábbis a másik olvasatában, és bár felfoghatatlan, hogy tud valaki ilyen hirtelen mást gondolni, ez az igazság. Kapálózhatunk, hivatkozhatunk arra, hogy de hát, amíg egymás életének részei voltunk, nem telt el úgy nap, hogy ne veséztünk volna ki minden témát, ami nyomta a szívünket, már nem tehetünk semmit. Illetve tehetünk, mert jelezhetjük, hogy de én még itt vagyok, és ezt meg ezt szeretném végre megbeszélni, de erőszakkal meg nem harcolhatunk ki semmit sem.
Nem mehetünk vissza a múltba emiatt, venni kell egy nagy levegőt, és elengedni a negatív tapasztalatokat ennek kapcsán, mégis érdemes felhívni az emberek figyelmét arra, hogy embernek maradni nem csak egy ideiglenes küldetés. Minden egyes nap, minden helyzetben erre kell törekednünk, akkor is, ha talán úgy érezzük, hogy valami éppen nincs annyira az ínyünkre. Hisz, ha addig tiszteltük egymást, amíg nekünk jól esett, azután sem lehet túl nagy megpróbáltatás.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez