Ha igazán és teljes mértékben figyelsz rám, nem csupán a szavaimra figyelsz
Tudatosság, érzelmi érettség és rengeteg szeretet kell ahhoz, hogy saját nézőpontomra fókuszáló, igazamat hajtogató, egocentrikus, közbevágó hallgatástól eljussak az értő figyelemig, amikor a másik ember igazán képessé válik megnyitni a szívét felém. Ahhoz, hogy elmondhassam, figyelek, rövid időre az ő tapasztalatrendszerébe kell ágyaznom a világot, az ő érzéseit, reakcióit kell átélnem. Az empátia értő hallgatást is jelent, ilyenkor pontosan az empátia eszközével belépek a társam világába, belebújok a bőrébe, az ő szemével tekintek életünk aspektusaira. Ilyenkor arra ösztönzöm, hogy bátran nyíljon meg előttem, ne féljen megmutatni a sebezhetőségemet, beszéljen a legmélyebb, legsötétebb vívódásairól is, mert jelen vagyok és figyelek rá. Sokszor a másiknak csak egy érzelmi válaszra van szüksége, hogy értjük, látjuk, mi van a lelkében.
Akire figyelnek, akit végighallgatnak, akinek szempontjait befogadják, az érzi, hogy ő számít, hogy szerethető, alkalmas, törődnek vele, és tudja, hogy a társa megérti, elfogadja, és jöhet bármi, érzelmileg támogatja.
Elzárkózunk saját érzelmi életünktől, mert túl nagy a sérülés kockázata, az empátia gyakorlása azonban kettőnkről szól. Ha szeretünk valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy érzelmileg kiszolgáltatottá váljunk, és talán ijesztő, de ez az élet normális rendje.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez