Ha férjhez mennék az a baj, ha nem, akkor az…
Ha egy nő férjhez akar menni és „normális” párkapcsolatot, az a baj. Ha nem akar férjhez menni és klasszikus párkapcsolatot, az a baj.
Szerintem mi a klasszikus párkapcsolat? Szerintem az, amikor összebútorozunk és néhány évtized alatt rituálisan kinyírjuk egymást. Valójában, ha már átmentél egy-két komoly szíváson, akkor természetszerűleg nem kívánsz újra belelépni egy ilyenbe. Viszont! Hiába volt szar, a mintáid olyan mélyen vannak benned, hogy függsz tőlük, és azt, ami nem ilyen, hiába vágynál rá, elutasítod.
Egyszerűen: lényegében hiába utálod, a rituális kinyírást fogod választani egy másik emberrel is. Mert azt érted, abban el tudsz igazodni, ott hozhatod, amit megszoktál. Vagy: rettegve menekülsz minden kapcsolódástól, mert mindegyikre rávetíted azt, ami volt.
Aztán ha meg találkozol valakivel, aki elvileg azt tudná megvalósítani, amit mantrázol magadnak: lehessek önmagam, ne gyilkoljuk egymást, legyen saját életem, ne cseszegessenek, ne gyilkoljanak; beleszaladsz abba, hogy rohadtul hazudsz magadnak. Vágysz a jóra, de nem tudod választani, mert ahhoz meg kéne haladnod a régi beidegződéseidet.
Döbbenet, hogy a társadalom nagy része, milyen kiégett, zavart és reményvesztett. Lényegében azt tartja normálisnak, ha szarul él. A jót meg két kézzel tolja el és gyanúsnak tartja. Döbbenet, hogy mennyire nincs reményük egy magasabb rangú kapcsolatra, mennyire szomorú módon törődnek bele abba, hogy nincs boldogság, szabadság, szeretet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez