Ha a bizalom eltörik
És egy reggelen úgy ébredtem, hogy annyi deformitást, annyi beteg gondolatot, csúfos gyávaságot, csalást, hazugságot, jellemgyengeséget hoztál a kapcsolatunkba, hogy már nem bírtam el vele. Túl sok volt mindez, és az arcod túlságosan emberi volt a jelen pocsolyájában, semmi misztikum nem maradt már, nem volt már szerelmes látásmód, a varázslat odalett, elpukkant a szép, szállongó szerelembuborék. Nem volt már mit tisztelni benned, mert felelőtlen tékozlóként annyiszor eljátszottad. A bizalmat, a szerelmet tékozoltad el.
A nő, ha szeret, akkor tiszteli férfit. A nőnek természeténél fogva fel kell néznie a férfira, mert csak így tartható fenn az érdeklődése hosszú távon. Abban a pillanatban, amikor nem képes tisztelni többé, megszűnik szeretni. Félünk a változásoktól. Azt mondjuk, még nincs itt az ideje. Még nem állok készen. Nem vagyok elég erős. Mihez kezdenék nélküle? Az útra nem lépünk rá, az ajtót nem nyitjuk ki, vagy nem lépünk be rajta. Nem tudjuk, milyen lesz a járatlan út, ami most ijesztő feketeségben ásít a távolban. Nem tudjuk, már milyen az élet nélküle, bármilyen mostohán bánik is velünk. A varázs százegyszer is széttört, mégis vágyjuk a másik kizárólagos szeretetét, meg akarjuk tartani, akarjuk ezt az örökkön örökké tartó, tenyéren hordozó állapotot, a testi és lelki komfortérzetet.
Amikor a bizalom eltörik, zaklatott napok jönnek, feszült, idegesítő csendek. A kapcsolatunk teher lesz, hatalmi harc, belülről feszítő, kimondatlan szitokszavak, éles felszólító mondatok, számonkérések, folytonos ellenőrzés, leskelődés, aztán ideges sóhaj, vánszorgó órák, és kényszeredett mosoly.
Ha a bizalom eltörik, akkor minduntalan a tested melegéből kell bizonyságot szereznem, a bőrödbe szippantva kell feromon mintát vennem, mert csakis egykori jól ismert lényed biztonságában vágyom a nyugalmat.
Ha a bizalom eltörik, akkor könnyek között értetlenül nézek rád, és a hangod tónusát elemzem, hazugságot vizsgálok, kontrolt veszítve neked ugrok, hogy erőszakkal tépjem le az új és hamis, mégis oly élethű álarcodat. Ha a bizalom eltörik, a körmeimmel gyűlöletstigmát hagyok a testeden és elveszítem hangom lágyságát, és hagyom, hogy valamiféle ismeretlen, elviselhetetlen rekedt rikácsolássá változzon.
Ha a bizalom eltörik, akkor elnémulok, a csend burkával önvédelmi sáncot építek, és a közöny lesz az utolsó, jéggé dermedt halálcsókom neked.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez