Gyere lélek, vesszünk kicsit el
Találok indokot az életben, meg is tudom nevezni őket. El tudom mondani az érzéseimet és tudok tenni értük érdemben. Érzem az erőt a kezemben. Végre azt mondom, hogy ez és ez kell! Szeretném, és nem siratom el, hogyha olybá is látszik, lehetetlen. Inkább csak felteszem a kérdést, mégis hogyan tehetném meg.
Nem tudok semmit egyelőre – hisz a kérdéseimet nem tettem fel. Pedig fel kéne, itt az ideje. Együtt is fel kellene tenni őket. Bátran ki kellene mondani az érzéseinket. Mondani, szemtelenül és szemérmetlenül, hogy ez a férfi, s ez a nő kell. Ez a lélek bújjon az enyémhez. Szeretem, ha ott van mellettem, szeretem, ha hozzá érhet a mindenem. Szeretem, hogy a világunkban van egymásnak hely. Szeretem, hogy irracionális döntések őszinte úton vezetnek bennünket. Szeretem benned az összes szándékot, mely holmi óhaj helyett, erős akaratban szilárdul meg.
Képesek vagyunk tenni érte. Érdemes tettekben mérni erőnket. Bizonyára megsegítenek az égiek. Mindenképpen van számunkra hely. Honol béke a szívünkben. Létezik az otthon, mely minket ölel. Gyere lélek, vesszünk egy kicsit el.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez