Good morning, Beautiful!
Korán keltem, te még alszol. Meztelen hátad ütemesen, nyugalomban emelkedik-süllyed, ahogyan lélegzel. A teraszról érzem a loncvirág párolgó, nehéz illatát, hajamat, vállamat simítja a reggeli napfény. Ma nem sietek sehová, oda akarok érni. Veled akarok odaérni.
Ma olyan gyönyörű a reggel. Ma az összes pozitív gondolkodás-eretnek elgondolkodva vakargatja a homlokát. A gondolatnak teremtő ereje van, és a minden fejben dől el kezdetű pogány imákat máskor elutasíthatom, de ma nem, ma eldönthetem, hogy az életet tudatosan-ösztönösen élem. Ma megélem és kimutatom az érzéseimet és kimondom, amit gondolok.
Nem mérlegelek, nem görcsölök, nem gondolkodom túl az életet, nem féltek jajongva földbe tipródó női büszkeséget. Ma átadom magam a napnak, és ebben a boldogság delíriumban már nem kell kényszerítenem magam, hogy hagyjak fel a gyanakvással. Ezen a napon megengedett minden, ma a jó végre elnyeri jutalmát és a rossz pedig méltó büntetését. Ma az élet egyszerű, mint a mesékben. Nincsenek árnyalatok, csak fekete van, vagy fehér, ma rácsodálkozhatom mindenre és mindent elhihetek, van időm. Ma nem látok hátsó szándékot semmi mögött, nem kell túlgondolnom a történéseket, ma nem gyötör, kínoz a túlérzékenységem.
Ma senki nem ver át, és senki nem sütögeti a saját pecsenyéjét. Ma, akitől elismerést kapok, tényleg úgy gondolja, és ha azt súgod a nyakam bőrébe, gyönyörű vagyok, akkor én hagyom, hogy virágba boruljon a szívem tőle. Szárnyalok, ragyogok, fényesedem, és nem gondolkodom, vajon tényleg kiérdemeltelek-e. Nézem, ahogy nézel. Ahogy végigsimítod a pihéket a combomon, a nyári nap csókolta barnára. Látom a szemedben a vágyat, a szerelmet. Ma nem leszek bizonytalan, ma nem vonlak kétségbe, ma tudom, mennyit érek neked. Ma nem tépkedek akácleveleket, úgyis az jön ki a végén mindig, hogy szeretsz, te bolond. Ma kétkedés nélkül hiszem az akáclevelek bölcsességét, ma nincsenek jósnők, terapeuták, önsegítő könyvek és technikák. Csak te vagy és én, pontosan elég és pontosan tökéletes, szerkeszteni sem lehetne szebbet kettőnknél. Ma nem nézem a bőrhibáimat, a hegeimet, a bukott emberi kapcsolataim számát, a kudarcaimat, a feldolgozatlan emlékeket, ma az lehetek, aki akarok. Ez a rendkívüli nap megajándékoz a felismeréssel, hogy különleges vagyok, és szerethető, megérdemlek mindent, mert ez egy olyan nap.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez