Gondolatok az esküvői tortáról és a desszertasztalról
Van benne igazság, hogy az ember szívéhez a hasán keresztül vezet az út, főleg ha az az út édességgel van kikövezve.
Az esküvők egyik várva várt pillanata kétség kívül az esküvői torta színpadra lépése, és annak a felvágása az ifjú pár által. Ez egy régi szokás mely a vőlegény és a menyasszony első feladata, mely a közös jövőjüket jelképezi, amelybe szimbolikusan a torta felvágásával kezdenek bele. Az ifjú párnak kötelező enni a tortából, hisz az első szeletet közösen fogyasztják el, bizonyítva ezzel is, hogy minden jót és rosszat megosztanak egymással. Vendégként van választási lehetőségünk. Először szemrevételezzük a tortát, majd vagy teszünk egy próbát egy szelettel, amit utána egy óvatlan pillanatban véletlenül egy asztal sarkán felejtünk, vagy meg sem kóstoljuk, hisz meg sem fordul a fejünkben, hogy egy esküvői torta lehet jó is, mert mindenki - a baráti körünkben végzett bormámoros péntek esti felmérés alapján - egyből a három ujjnyi vastag fehér marcipán rétegre, és az alatta lapuló gejl, agyoncukrozott, vajkrémes töltelékre asszociál. Ezzel persze nem predesztinálni szeretnénk az összes fehér marcipán bevonatú krémes tortát, hanem inkább felhívni a minket olvasó menyasszonyok figyelmét, hogy az esküvői desszertkínálat összeállítása is majdhogynem ugyanolyan nehéz feladat, mint pl. a menyasszonyi ruha kiválasztása, ezért soha de soha nem szabad megrendelni a tortát és a desszertasztal édességeit előzetes kóstolás nélkül.
Ma már hál'Istennek van élet a többemeletes, fehér esküvői tortán túl, melynek tetején feltűnt az olvadozó marcipán vőlegény és menyasszony elfújhatatlan gyertyák, és minimum 5 percig égő tűzijátékok díszes kíséretében. Ha megrögzött chocoholicok-ok vagyunk, akkor miért ne lehetne az esküvői tortánk is mondjuk egy narancsos-csokoládé trüffel torta friss gyümölcsökkel díszítve? Vagy ha a menyasszonynak összefut a nyál a szájában a tengeri sós karamellás tortának csak a hallatán is, attól még a vőlegénynek sem kell lemondania a gyermekkora óta imádott túrótortájáról sem, mert miért ne lehetne egy nagy torta helyett két közepes méretű? Így mindkét fél kívánsága teljesülhet, ami nem egy rossz jövőkép a házasságra nézve. Extrém ízvilágú torták mellé pedig kedves meglepetésként rendelhetünk egy igazi retronak számító Eszterházy tortát is a szülők, nagyszülők kedvére. A tortákat lehet díszíteni friss gyümölcsökkel, ehető virágokkal, és marcipánnal is, ha az szépen, igényesen és vékonyan! van elkészítve. Az esküvői torták esetében is mi a kevesebb, több elv mellett tesszük le a voksunkat, és szerintünk inkább legyen finom, mint túlcicomázott.
Manapság egyre többet halljuk a desszertasztal elnevezést, pedig ha jobban belegondolunk, akkor a nagy családi összejöveteleken (karácsony, szülinapok stb.) teljesen normális, hogy többféle sütemény kerül az asztalra, csak régebben a nagymamáink nem ruházták fel ilyen kis csinos névvel. Ma talán ez azért is egyre népszerűbb az esküvőkön, mert egyrészt nagyon látványos, másrészt feldobja a megszokott torta mellett a sütikínálatot is. Hiszen nem mindenki bír várni a késői tortavágásig, és sokan inkább csak egy falat sütit kívánnak a kiadós vacsora után tánc közben, de vannak olyanok is, akik már délután is rájárnának az édességre.
De mi kerüljön a desszertasztalra? Gyakorlatilag bármi, ami szem-szájnak ingere, és aminek egyszerűen lehetetlen ellenállni. A lehetőségek tárháza óriási, aminek csak a menyasszony és a vőlegény képzelete, vagyis inkább ízlelőbimbói szabhatnak határt! A menyasszonyok többsége ma tematikus esküvőben gondolkozik, ezért a dekorációt meghatározó szín vagy téma itt is vissza szokott köszönni. A desszertasztal említése hallatán a legtöbb igényes cukrászat ma már nem fog a megdöbbenéstől tágra nyílt szemekkel ránk meredni, mert tudják a manapság formálódó, íratlan szabályt: "Nincs esküvő desszertasztal nélkül". Még akkor sem, ha az csak egy iciripiciri kis asztalka.
A desszertasztalok közkedvelt, divatos finomságai:, lapozzatok bele!
Macaron
A két korong finomra őrölt mandulából, porcukorból és felvert tojásfehérjehabból áll, és hagyományosan a szivárvány különböző színeiben pompázik. Két-két lapot töltelékkel ragasztanak össze, amely leggyakrabban csokoládé, gyümölcs- vagy más ízesítésű vajas krém, savanykás lekvár, esetleg karamella.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez