Földön mondott égi szavak
Anya, én igyekszem a szeretet nyelvén beszélni veled. Ez nem azt jelenti, hogy mindig szépen beszélek – ismersz. Nem mindig mondok könnyűeket, nem mindig vagyok egyszerű eset. Pontosan ezért, minden változás és változtatás előtt, nekem meg kell kérdeznem: akarsz-e élni Édesanyám? Úgy igazán, nagy kanállal, mindenestül, elevenen? Vannak-e tervek, elképzelések, van-e miérted?
Mondhatod, hogy buta egy kérdés, de valójában nagyon hétköznapi és szükséges. Csakis azért vagyok nyugodt melletted, mert tisztelni akarom a döntésed. Azt is, ha élni szeretnél, és azt is, ha nem. Erről sosem dönthetek helyetted, s bár a döntésed befolyásol majd engem, én majd képes leszek arra, hogy szembe nézzek a következményekkel. Félhetnék, győzködhetnélek, de igazából nyugodtan szoktam lefeküdni este. Felfogom, hogy ettől a döntéstől függ minden, s nekem természetes, hogy Te tökéletesen hozod meg a döntésed.
Ha élni szeretnél, akkor mondhat neked bármit akármilyen orvos, Te élni fogsz. Nyugodt vagyok. Ha pedig nem, és titkon, a szíved mélyén azt érzed, hogy elég volt, akkor az élet úgy is kedvez neked, és teljesíti minden kívánságod. Nyugodt vagyok – mert nem érdekelnek már az önzőségeim, én csak tisztelni szeretném a mindenedet – akkor is, ha búcsúznom kell Tőled.
Egyelőre úgy érzem, hogy nem egészen élesek a szándékaid és sok minden kavarog benned. Egyrészről a végtelen életet látom rajtad, benned, körülötted, s látom a sorsod a tenyeredben. Másrészről pedig, nyög lelked súlya alatt a tested és szenvedsz. Talán az életnek magának sem egyértelmű a döntésed. Stagnálsz, élet és halál között lebegsz. A betegség megmérettet, próbára tesz. A cél pedig az, hogy megszülessen a döntésed.
Anya, én már igazán nem is félek. Kezedben az életed, s bárhogy döntesz, én mindenhogyan szeretlek! Mondtam, hogy ismerlek, és ez az ismertség sosem ér véget. Se most, se máskor, semelyik életünkben. Össze vagyunk kötve, Te és én, mi ketten!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez