Férfiszempont: Szabadság és elköteleződés
Ezek szerint az elköteleződés egyfajta függőség lenne? Igen, az. Egy felelősséggel meghozott döntés, egy önként vállalt állapot, az igazi szabadság megélése, ahogy ezt Petőfi Sándor gyönyörűen megfogalmazta:
„Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet."
Mert amikor két ember igazán szereti egymást, akkor nagyobb szabadságot élnek meg együtt, mintha egyedül lennének. Mert amikor egymás szemébe nézve minden a nyugodt csöndbe burkolózik, és csak a szívetek hangját halljátok, olyankor mélyen elmerülve a pillanatban és a szeretetben, megtapasztaljátok Istent. Logikus gondolkozással, a racionalitás mezsgyéjén haladva nemcsak nem értheted meg, de egy méterrel sem kerülhetsz közelebb hozzá. Az ember gyakran azt hiszi, hogy él a szeretet erejével, miközben csak visszaél vele. Ezt teszi akkor is, amikor azt gondolja, hogy ő adja a szeretetet, és nem tudatosul benne, hogy a szeretetet nem lehet adni, csak továbbadni. Ha csak egy személyes érzést adsz, és nem adsz vele tovább valami nálad hatalmasabbat, akkor a szerelem és a szeretet is töredékes marad, hamar ebek harmincadjára jut, és könnyen megrekedhet az önzés szintjén. Az adok, mert adni jó, szeretek, mert szeretni kell, elfogadom, mert ő is elfogad szintjén.
Amikor két önmagát megtalált ember találkozik a szerelemben, akkor megszülethet a „mi". Ha mindkét fél valóban alárendeli magát a „mi"-nek, akkor, és csak akkor teljesedhet be a kapcsolatuk, és csak akkor jöhet létre a kapcsolódás. Ha csupán egymásnak rendelik alá magukat, akkor egyenes út vezet a kapcsolat meggyengüléséhez, a zaklatottságához, az elnyomáshoz, és a szerelmi bánathoz. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a megszületett „mi"-nek nem szabad megölni az egyént. Ellenkezőleg. Segítenie kell azt a személyes útján való haladásban is, hiszen a teljes egész csak a teljes részekből állhat össze.
Lehetséges és érdemes úgy létezni, hogy ne kelljen az egyénnek a szabadságával fizetni a kapcsolatért? Csak így lehetséges, és csak így érdemes. Ennek viszont előfeltétele az ember egyéni, belsőleg megélt szabadsága. Ekkor lesz a szerelem érzése támogató adomány, nem pedig a valódi szabadság korlátozó tényezője.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez