Férfiszempont: Önszeretet vagy nárcizmus?
Viselkedésmintáink lenyomata már gyerekkorban beépül. 3-4 éves korig az önimádat jellemvonásait minden gyerekeken észre lehet venni. Nem is lehetne másképp, ugyanis abban az időben minden róla szól. Őt szeretik, őt ajnározzák, minden körülötte forog. Azonban van egy fordulópont, amikor eldől, hogy az a gyerek, ki tud-e lépni a társadalomba úgy, hogy azt a szeretetet, amit ő addig kapott vissza tudja-e áramoltatni. Ez nagyon tetten érthető dolgokon múlik.
Akinek van kisgyereke, biztosan megtapasztalta, vagy látta a szomszéd, vagy rokon gyerekén, hogy ő a szülőnek folyamatosan produkálja magát. De ez a produkció nem egy önző cselekedet, ugyanis ő nevettetni szeretne és szeretne hozzájárulni az élethez. Ő még nem tud mosni, főzni, takarítani, pénzt keresni, de egy dolgot tud, meg tudja nevettetni a szülőt. Később ezek rajzok formájában nyilvánulnak meg.
Ha ezt a szülő nem értékeli, akkor a gyerek elbizonytalanodik, jó dolgot csinál-e, vagy rosszat. Ha a szülők a pillanatnyi rossz állapotukban leértékelik, vagy elfojtják ezt az önzetlen adást, amit jó szívvel, és jó szándékkal tesz, akkor végképp elbizonytalanítják a gyereket. Ő pedig ezt a fajta bizonytalanságot viszi magával a későbbi párkapcsolatába, és viszi magával az életbe.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez