Férfiszempont: Más problémáját megoldod, a magadét miért nem?
Az élet fricskája, hogy ami a legnehezebb, abból kapjuk a legtöbbet. Persze csak addig, amíg meg nem oldjuk. Addig viszont…Miről is van szó?
Mindenkinek van problémája, megoldandó feladata, kihívása az életben. Szívesen oldanánk meg a barátunkét, a szomszédét vagy a sztárokét – teljesen mindegy, csak ne a mienket kelljen. Kicsit olyan ez, mint amikor az iskolában a padtársunk másik feladatsort kapott, és hát azokra a kérdésekre pont mindegyikre tudtad a választ, a sajátod felett meg csak ülsz és töröd a fejed valahogy így: „jé, erről is volt szó az órán? Nahát…”
Az életben hányszor voltál olyan helyzetben, hogy meg kellett volna valamivel birkózni, de nem ment, inkább kifaroltál belőle, mintegy nagyvonalúan túllépve rajta és egy időben megoldottnak tekintve a helyzetet. Majd eltelt némi idő és azt vetted észre, hogy nem olyan helyzetben vagy, hanem sokkal rosszabban. A színfalak megváltoztak, a helyszín is más, de a problémakör ugyanaz, csak még elviselhetetlenebb a szituáció. Dereng? Volt már ilyen a te életedben is?
Sajnos vagy nem sajnos, mindenki életében eljönnek a változás idői, amelyeket nem, hogy nem egyszerű, hanem egyenesen a legnehezebb megélni. Ha most azt mondod magadban: „nem tudom miről beszélsz, én szeretem a változást” – akkor mondhatnám szerencsés vagy. De valószínűleg inkább arról van szó, hogy annyit tapasztaltad már, hogy mostanra egyszerűen természetes lett a számodra.
Például egy költözés.
Legyen szó bármiről, minden ami most könnyű, egykoron nehéz volt.
Ha most azt mondod szeretsz költözni és szereted a változást, az új környezetet, a megújuló dolgokat, akkor valamikor ezért, hogy ezt ilyen könnyen é lazán megélhesd, valamikor megfizetted ennek az árát.
Lehetne más példa is, de pont ma egy nagyon kedves kliensemmel ez a téma előjött. Annak ellenére, hogy a költözés azért nem feltétlen a legszemléletesebb példa ebből a szemszögből, hiszen abban van egy csomó pozitív dolog - rendezés és rendszerezés, megújulás, új lehetőségek… Kinek mi a nyeresége benne - egyéni. És mégis, tudatosan maradtam ennél a példánál. Ugyanis nagyon szemléletes a nyereség és a másik oldal is. Mennyi munkával jár, mennyi vesződéssel, szervezéssel, pakolással és anyagi ráfordítással. Majd az idő, mire megszokod, hogy új helyre mész haza, rutinból ne indulj el az ellenkező irányba – az már a múlt. Aztán mire minden megtalálja a helyét az új otthonodban, egyáltalán, mire elkezded belakni, otthonossá tenni és otthonodnak tekinteni.
És ami jellemzően a legnehezebb – a szentimentális érzelmeink, az emlékeink, a ragaszkodásunk az illatokhoz, falakhoz, tárgyakhoz… Legyen szó a gyermekkorodról és akkor kellett elköltöznöd, elhagyni a szobádat, a telepről a barátokat vagy a szomszéd nénit, aki mindig mikor meglátott, széles mosollyal fogadott és játszott veled vagy éppen sütött valami finomságot és azzal kényeztetett.
Még ha nem is volt tökéletes a régi környezetedben minden, valami volt benne, amit szerettél, ami már nem lesz meg az új helyen.
És ez az ami jellemzően a legnehezebb. A régit, a múltat elengedni.
Legalábbis ebben a helyzetben. Mert minden helyzet más és más. Minden helyzetben mást tanulunk. De minden helyzetben tanulunk. Az életesemények által tanítanak minket, és ha ellenállsz a változásnak és a „tanításnak” – annak bizony te fogod meginni a levét. Az univerzum vs. egyén küzdelmében az egyén fog alulmaradni. „Áttolják rajtad” a tanítást, még ha belegebedsz is. Ha nem megy egy körben, akkor lehet inkarnációkat ismételni újra és újra, amíg az erényeket és készségeket, képességeket magas szintre fejleszted, míg végül eléred azt az úgymond megvilágosodás állapotát, ahol már nincs más csak az „itt és most” és a szeretet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez