Férfiszempont: El kell mondanom Neked
Egy nyugodt reggelen elmesélhetnéd, hogy érzed magad közvetlen ébredés után, mikor kinyitod a szemed és megpillantod Őt, ahogy éppen édes álmot álmodik. Tudod mit? Remek ötletem támadt (…).
Fogj egy darab papírt, faragd ki a ceruzád és a lap tetejére vésd jó nagy betűkkel a nevét! Még mielőtt bármit leírnál, tégy meg egyetlen dolgot légy oly kedves! Menj ki a fürdőbe, s közben koncentrálj a lap tetejére írt névre (...) az Ő nevére! Míg kiérsz, nyugodtan ismételgesd a nevét magadban párszor, aztán hajtsd magadra az fürdőszoba ajtaját, állj a tükör elé, és nézd meg, mit olvasol le a saját tekintetedről! Elérkezett az igazság pillanata (…). Nézd csak meg! Látsz-e szívből jövő mosolyt az arcodon? Látod-e a boldogságot a tekintetedben? Nézz a hús mögé! Felcsillan-e a szemed, mikor Rá gondolsz, vagy csak bámulod magad egyhangúan, s némán? Úgy hiszem, az arcod ebben a pillanatban túlságosan őszintén regél. Lejtenél-e dervis táncot a tükör előtt örömödben mielőtt visszatérsz, vagy inkább a szorongás kellemetlen érzésével léped át a fürdőszobád ajtaját?
Most ülj le ismét a székedbe, s húzd magad elé a papírt, melyre a kedvesed nevét rajzoltad néhány perccel korábban! Írj! Kezdd el írni, jelenleg mi zajlik benned! Meséld el, milyen érzések kavarognak benned! Mit hoztál magaddal a tükör elől? Szereted-e Őt tiszta szívedből, vagy mára inkább vált idegenné számodra? Megmozdulnak-e azok a bizonyos lepkéket a gyomrodban, mikor Róla ábrándozol, vagy sokkal inkább egy hatalmas kő súlyát érzed, melytől szívesen szabadulnál? Hálás vagy-e, amiért éppen Őt választottad társadul, vagy jelenleg más valaki iránt vágyakozol? Építi-e a személyiséged a kapcsolatotok, vagy inkább az önpusztítás folyamatát éled mellette? Viselsz-e álarcot a kedvéért, elrejtve valódi éned igazát, vagy pontosan az a hiteles, őszinte ember lett belőled, akit magadtól korábban elvártál? Érzed-e a szabad élet ízét, vagy túlságosan régóta tűröd a kalitkába zárt mindennapokat? Az Ő személye ejtett-e rabul, az élmények Vele, vagy csupán a kényelem, a biztonság, melyet az általa teremtett anyagiak nyújtanak, s közben azt kívánod, bárcsak másik bolygó lakosa volna? Úszna-e mámorban a lelked, ha éppen Ő lenne a gyermekeid édesapja, vagy éppenséggel az édesanyja? Büszke vagy-e rá jelenleg, hogy Ő a gyermekeid édesapja, vagy éppenséggel az édesanyja?
Nézz be a hálószobába! Nézd, milyen nyugodtan alszik, míg Te éppen Rá gondolsz! Andalogsz-e az ágy széléhez közvetlen mellé, s lehelsz-e csókot az arcára észrevétlen, míg az álmát őrzöd, vagy csupán megállsz mellette, s döbbent üresség honol a lelkedben, majd azt kérded magadtól, „hogy juthattam idáig (…) hogy jutottunk idáig”? Mindezek után érzed-e a végtelen nyugalmat magadban, s csillogó szemekkel nyugtázod-e a boldogságod magadban, vagy rögtön érzed a felismerés szörnyű súlyát a válladon?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez