Férfiszempont: Az igazi nő bizalmát közel lehetetlen visszaszerezni
Nem vártam, még csak hasonlót sem, csak éltem a napjaimat, szabadon és egyedül, de nem magányosan! Nem voltam magányos, mert magammal foglalkoztam, magamra koncentráltam, talán az életem során először. Nem voltak mámoros, de marcangoló álmaim sem. Hosszú éjszakák teltek el álmok nélkül, amit furcsállottam, mert addig a pontig aktív szereplője voltam ennek a világnak: hol jó, vagy rossz értelemben. Fentről azonban ez egy jel volt, hogy az életem nem teljes, valójában üres. Üres, mert az egyik felemet még nem találtam meg.
Az Ő útja sokkal rögösebb és intenzívebb volt, de megérkeztem hozzá. Tudta, érezte, hogy ebből szerelem lesz. Én is tudtam, de az érzéseim nagy részét a régmúlt miatt elnyomtam. Sokkal nagyobb butaságot nem is tehettem volna, mert mágnesként vonzottuk egymást. Minden megszűnt körülöttünk létezni, amikor egymás közelében voltunk, majd sorozatosan jöttek a jelek, hogy összetartozunk. A jelek egyrészt neki szóltak, hogy még tartson ki, ne engedjen el, addig engem arra figyelmeztettek, hogy jöjjek ki a sötétségből és minden érzésemet adjam ki magamból, amit csak iránta érzek.
Amikor már úgy tűnt, hogy a lelke feladja, az ismét úgy kezdett izzani, mint a legfényesebb hullócsillagok. Nem várt tőlem sokat, egyáltalán nem, pedig egy ilyen Nő messze többet is várhatna. Ő azonban végig önzetlen volt, akit sokat bántottak az útja során, de ennek ellenére kitartott és képes volt boldog lenni. Remélem, most is az, bárhol is legyen, bárhová is tartson...
Az ilyen intenzív lelki csatákban a nők először nem az érzéseiket veszítik el, hanem a bizalmukat a másikban, még akkor is, ha az életük szerelme volt. Az igazi Nő bizalmát közel lehetetlen visszaszerezni, hiszen ha ez megtörténik, akkor mögötte nagyon sok fájdalom, és sérelem van. Ezek a sebek pedig néhol igencsak mélyek lehetnek, és tudjuk, hogy az ilyen sérülések milyen lassan gyógyulnak... Valamikor egy egész élet sem elegendő arra, hogy a sebek csak egy heggé váljanak és újra a régiek legyünk.
...de örökre akartam maradni
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez