Érzelmi kimerültség: amikor a jelek azt mutatják, hogy ideje megálljt parancsolni
Mik lehet a megoldás tehát, ha mi magunk kerülünk ilyen állapotba?
Ha az összeomlás gyakran olyan külső tényezők eredménye, amelyek megzavarják a képességünket, hogy mindent menedzselni tudjunk, jó, ha nem felejtjük el, hogy a legtöbbször ezt a nyomást, amely minket sújt, mi magunk idézzük elő, azáltal, hogy túl nagy követelményeket támasztunk magunkkal szemben.
Megoldások:
- Ahhoz, hogy visszanyerjük az egyensúlyt, először is vissza kell szorítanunk maximalista hajlamainkat. A kudarcok megengedése (ami nélkül nem merünk többé elfogadni bizonyos lehetőségeket, mert meg vagyunk győződve arról, hogy „úgysem fog sikerülni”), a gondolat, hogy nem feltétlenül tudunk mindent megoldani, a segítségkérés, a nemet mondás művészete, vagy a tarthatatlan ütemtervek átszervezése olyan alapot jelentenek, amelyre alapozhatunk is végre
- A pihenés, a gyors életritmusból való kiszakadás, amelybe belekerültünk, az első feltétele annak, hogy tisztábban lássuk a dolgokat.
- Fontos az is, hogy elegendő időt töltsünk a családunkkal. Tarts szünetet, lélegezz mélyeket, hogy kitisztuljon a fejedben minden kós. Vágyaid szavakba öntése, annak átgondolása, hogy mit nem akarsz többé, vagy mit kell megoldanod ahhoz, hogy újra jó irányba indulj, gyakran időt igényel, amit el kell fogadnod, hogy adj magadnak, különben kimerülsz anélkül, hogy teljesen meggyógyulnál.
Mindezek mellett azt tanácsoljuk, hogy észszerűen sorold fel vágyaidat és prioritásaidat. Ez azt jelentheti, hogy bizonyos tevékenységekről le kell mondanod, a legjobb esetben (és gyakran csak rövid időre). Fontolóra kell vennünk a szakmai átorientálódást, a cégváltást, a küldetésünk kiigazítását is.
Annak érdekében, hogy „visszaesés” nélkül maradhassunk az utunkon, vehetünk egy szép jegyzetfüzetet, amely egyfajta „érzelmi naplóként” fog működni, és amelybe rendszeresen feljegyezzük érzéseinket. Elvégre, amikor az összeomlás bekövetkezik, az is mindenekelőtt azért van, mert nem voltunk hajlandóak hallgatni magunkra. A megérzéseinkre, belső indíttatásainkra.
Összegzésképpen, bár előfordulhat, hogy az érzelmi kimerültség utat enged egy mélyebb depressziónak, amelyből egyedül nem tudunk kimenekülni, a lelki egészség már nem tabu, és legalább akkora figyelmet kell fordítanunk rá, mint a fizikai betegségeinkre. Fontos, hogy beszéljünk az orvosunkkal ilyen esetben, hogy ő késedelem nélkül olyan szakemberhez irányíthasson át minket, aki segíthet. Magunkért, magadért, a körülötted lévőkért, és mert az élet hosszú útján való botladozás gyakran lehetővé teszi, hogy feltehesd a helyes kérdéseket, és rájöjj, hogy talán rossz irányt választottál.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez