Engedd el a régit, hogy méltóképpen tudd fogadni az újat
Van az úgy, hogy nehezen tudjuk elképzelni, hogy az alagút végén valóban fényesség köszönt ránk. A legtöbbünk életében vannak nehéz életszakaszok, amelyeken hipersebességgel szeretnénk átkelni. Ugyanakkor az életünk ezen részei, a legnagyobb tanítómestereink.
Amikor egy igen nehéz periódusába került az életem, mondhatni vakvágányra sodródtam, eszembe jutott egy gimnáziumi tanárom bölcselete, amely szerint semmit sem lehetetlen megvalósítani, minden csak elhatározás kérdése. Ezt felnőttként kicsit módosítottam és kiegészítettem arra, hogy nincs olyan borús élethelyzet, amiből ne lehetne kikászálódni, mindez csak elhatározás és hit kérdése.
És azt mondhatom, hogy működik. A saját példám még nem hozott édes gyümölcsöket, amelyeket szüretelni lehetne, de már virágba borult a termés, bizakodva tekintek a jövőbe. Összpontosítottam a vágyott célra, és erőt nem kímélve belevetettem magam a megvalósításba. Persze voltak napok, amikor kikecmeregni sem volt erőm az ágy puha rejtekéből, de mindig rávettem magam, hogy felálljak, és meneteljek előre. Az utam során megtanultam, hogy ahhoz, hogy méltóképpen tudjuk fogadni az újat, előbb el kell engedni a régit, a múltat.
Bár az én sorsfordulatom, nem hasonlítható J. K. Rowling varázslatos történetéhez, de azt bizonyosan elmondhatom, hogy léteznek a csodával határos események, amelyek az életünket lendülettel töltik meg, vagy amelyek képesek a világunkat a négy sarkából kifordítani. A múlt sohasem az a része az életünknek, amelyet el kellene felednünk. Amikor egy pár kibékíthetetlennek tűnő ellentétek mentén harcol egymással, amikor a sérelmeik az egekbe érnek, akkor el kell dönteniük, hogyan is zárják le a háborút. Külön utakon haladnak tovább, vagy együtt folytatják? A kérdés, ha együtt maradnak, képesek lesznek e felülemelkedni a múlton? Vagy folyton csak a sebeket tépdesik fel, egészen addig, amíg ezek a sebek el nem fertőződnek, gyógyíthatatlan beteggé téve a két lelket?
„Nyíltan tudomásul kell venni mindazt, ami a kapcsolatban történt, szembe kell nézni a jövővel, ha előre akarnak mozdulni.”
/Jojo Moyes – Tiltott Gyümölcs/
Így kell megbirkózni a múlttal. A jelenre kell koncentrálni, hogy szembe tudjunk nézni a jövőnkkel. Mindegy, hogy párkapcsolati múltfoszlányok vagy más gyötrelmek nyúlnak át a jelenünkbe. A megoldás a jelenre hárul, így a múlton keseregni hiábavaló, nem mozdít előre.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez