Én leszek a Hold, Te a Nap
Mi van akkor, ha ez az egész már egyszer megtörtént? Mert szerintem volt ilyen. Igazából, az életünk egy húron pendül jó sok éve már, mégis ugyanazokkal a lidércekkel táncolunk. Nem mondjuk, de tudjuk jól. Bárhol leszünk és bárkivel vagyunk nem lesz többé ugyanaz. Mert te nem Ő vagy és nem Én vagyok és ez nem egy másik ember hibája, ezt mi rontottuk el. Csak azért, mert csak mi vagyunk! Hogy is várhatnád el valakitől, hogy tudja ki vagy és mi a szereped a világban? Még nem törtetek el, nem történt meg semmi, aminek meg kell. Idővel.
Sírnod kell, nevetned kell, aztán beszélned kell róla. Szeretned is, csalódnod kell és érezned kell mindent és a semmit is. Nem egyszerre és nem néhány nap alatt. Meg kell értened, hogy lehet más is jó csak nem úgy és nem akkor és nem ott ahogy Ő, ott a múltban volt! De van, hogy a szív felülírja a változást, a teret és az időt is. Van, hogy nem akar az ember semmi újat, nem akar várni, mert az a komfortos amit már ismer. A rosszal és a jóval együtt. Amikor így van, akkor tudnak maradandó és átható dolgok megtörténni, amikor már nincs lidérc, nincs ármánykodás. Elszenvedted, amit kellett és megérted azt is amit előtte nem. Persze mindig maradnak kérdések, de ha találsz néhány fontos választ a jelenben, a jövőben a kérdések kevésbé lesznek fontosak.
Most van időnk, most elmondhatsz bármit nekem. Most nem kell, hogy féljünk senkitől, mert itt most tényleg csak Mi vagyunk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez