Elköteleződés nélkül nem megy
Az elköteleződés, azt hiszem az hiányzik az emberekből. Annak kinyilvánítása, hogy valakit vagy valamit teljes szívből akarok, és kitartok mellette jó időkben, rossz időkben.
Akkor is, ha olykor megsérülök, ha nemegyszer úgy néz ki kívülről, hogy lúzer vagyok (esetleg annak is érzem magam), de a dolgokhoz, emberekhez való hozzáállásomon ez nem változtat.
Mert ha elköteleződöm, akkor az számít, hogy velem lehet építkezni, közös jövőt tervezni, hosszú távú munkába belekezdeni, mert mindig ugyanazt akarom: a másikat és a közös terveinket. Kitartóan teszek értük, hiszek bennük és amiért tesz az ember, az növekedni kezd, az épül, az értéket képvisel.
Azt hiszem, ez lehet a sok sikertelen emberi kapcsolat oka is: az elköteleződés hiánya. A legtöbb férfi – persze nőben is akad ilyen bőven – ma ezt akarja, holnap azt. Mire kimondja mit szeretne, már valami, vagy valaki máson jár az esze. Ma őrülten szerelmes az egyik emberbe, holnap állítja, hogy valaki másért dobog a szíve, és ezek az emberek ugyanígy vannak minden mással is. Ez a hozzáállásuk a munkához: ma üzletet nyitnak, holnap előadóművészek akarnak lenni – semmibe sem hajlandóak kitartóan és következetesen minden áldott nap beletenni a munkát. Mindig a dolgok könnyebb végét keresik. Ha valami más egy picit is jobbnak, vonzóbbnak látszik, mint amivel épp foglalkoznak – legyen az párkapcsolat, munka, barátság – már fordulnak is afelé, mert mindig az köti le a figyelmüket, amit épp szebbnek, jobbnak látnak. S ha aztán arról a csillogó valamiről kiderül, hogy mégsem az, aminek gondolták, rögtön odébbállnak.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez