Életünk mozgatórugói: Sorsszerűség vagy szabad akarat?
De a gondolat, hogy visszaköltözzek vidékre, beleszőtte magát a lelkembe, az elmémbe, és örök nyugtalanságra ítélt a „kényszerhelyzetem”. Holott dehogy is volt kényszer, csak én így éltem meg. Évek teltek el úgy, hogy pontosan tudtam, sehova sem tart az életem, ebben a városban nincsen jövőképem, és képtelen vagyok beleolvadni a tömegbe. Egyszerűen nem illek bele a nagyvárosi milliőbe. A napok csak peregtek, nagyrészüket a munkahelyemen és valamely tömegközlekedési eszközön töltöttem – legalábbis így éreztem - , és még ekkor sem jutottam el arra a felismerésre, amire akkor, amikor a Sors végül csak felkért egy keringőre.
„Hittel tedd meg az első lépést! Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt, csak az első lépcsőfokot.” /Martin Luther King/
Pár hét alatt olyan helyzetekkel és lehetőségekkel találtam szembe magam, melyekről el nem tudom képzelni, idáig hol rejtőztek. Először is elveszítettem az otthonomat, a kuckómat, amit már lassan 10 éve béreltem. Az egyetlen csodabiztos pontot a nagyvárosi életemben. Majd egy barátom keresett meg egy nagyszerű munkalehetőséggel. Végül pedig mindent összevetve, észérvek alapján is feltárult a hőn vágyott vidéki lét lehetősége.
Egyelőre még túl sok bennem a bizonytalanság, a szorongás, a szokásos biztonsági játék, ami eddig is a haladásom útjába állt. De valami elkezdődött, és most már nincs megállás. Hogy a Sors akarta így, vagy szabad akaratomnál fogva vonzottam be az oly régóta remélt változásokat, kérdéses. Egy azonban biztos, mostantól jobban fogok hallgatni arra a bizonyos belső hangra, a lelkemre. Hiszem, hogy minden kérésünkre és kérdésünkre megtaláljuk a választ benne.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez