Elengedtelek, mert nem érdemeltél meg
Elvesztettem önmagam. Elfelejtettem, ki voltam, mielőtt beléptél az életembe, hogy milyen vágyaim voltak, mert a te érzéseidet, szükségleteidet, és kívánságaidat saját magam elé helyeztem. Fontosabb lettél, mint saját magam. Miért?
Mert szerettelek téged, teljes szívemből. Mélyen, szenvedélyesen, önzetlenül, és feltétel nélkül. Mert szerettem, aki voltál. Szerettem minden részedet, beleértve a hibáidat, és a hiányosságaidat. Nagyon sokáig bennem élt ez a szeretetet. De már nem engedhettem meg, hogy a szeretetem irántad ellopja a boldogságomat, elvegye az energiámat, és tönkre tegye az álmaimat. Mert nem ezt érdemeltem.
Itt volt az ideje, hogy elkezdjem szeretni, és tiszteletben tartani magam. Itt volt az ideje, hogy megengedjem magamnak, hogy boldog legyek, és megtaláljam az igaz, valódi szerelmet, valahol máshol. Soha nem gondoltam, hogy valaha is kifogom mondani, de már készen állok: „Elengedtelek, örökre!”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez