Egyoldalú szerelem - levél egy szerelmes lánytól
Ezután minden szuperül ment, a felhök felett jártam, hihetetlenül boldog voltam, majd a szivem darabokra tört….hittem a szavaidnak, hogy milyen boldog vagy, hogy milyen jó, hogy vagyok neked, hogy mit csinálnál nélkülem… Nem vagyok mérges, se dühös, annál ez rosszabb. Csalòdott, szomorú, megalázott, átvert, élöhalott…megakarlak érteni, próbállak, tényleg mindent megteszek, hogy ne hallgassak a belső hangomra ami azt mondja, hogy hagyjalak, nem tudod milyen rossz érzés amikor harcolsz saját magaddal, amikor minden reggeled-estéd azzal telik, hogy arra gondolsz mit kellett volna másképp csinálni vagy, hogy mit kellene most tennem, hogy úgy érezzem helyesen cselekszem, és emellett ne bánjam meg.
Nem tudom meddig bírom még, érzem lemerülök, elhagy az eröm, szenvedek, mert minden nap, minden percben rád gondolok. És azt is tudom, hogy te is szenvedsz, látom a szemeidben, látom amikor rám nézel, hogy ki akarod mondani az igazságot, de nem mered. Félsz, megijedtél. Magadtól, hogy megint szerethetsz valakit. Harcolsz saját magaddal, az érzédeiddel, és egyszerübb azt mondani nem megy, ez a kapcsolatosdi nem megy neked, mert nem akarsz megint “visszamenni egy börtönbe”. De te is tudod nem minden lány ugyanolyan. Én tènyleg boldoggá akarnálak tenni, téged, mert tudom, hogy megérdemled. Csak hinned kène, de egyedül kevés vagyok hozzá, ès őszintén elfàradtam abban hogy megint bizonyitsak, ès csak én akarjak valamit. Ismerem a múltad, ès megèrtem hidd el, de nem lehetsz örökké ott mindenki mellett és nyujtani a kezed, neked is jàr a boldogsàg.
De ugy látom, te most felakarod adni, és ezzel nemcsak magadnak okozol fájdalmat hanem nekem is. Sír a szivem mert nem adsz esèlyt se nekem, se magadnak, és legfőkébb nekünk nem. Tudom ki vagy valójában. Látom a szemeidben az igazi férfit aki valojàban vagy, a kisfiút aki nem akar többet szenvedni, csalódni. Hidd el én sem, csalódtam eleget az életben, és nem volt kellemes vége egyik alkalommal se. De te mondtad mindig fel a fejjel, élj a mának, ha meg se próbálod, akkor honnan tudod működik-e, na most én pont ugyanezt kérdezném én tőled?
Ha feladod harc nélkül soha nem tudod meg, hogy működhetett volna e vagy sem. Igen abban igazad van, hogy nem tudhatjuk mi lesz két hét, két hónap, két év múlva, de azt tudom, hogy én most szeretlek, de nem tudom mikor jön el az idő, amikor azt mondom, kész, ennyi volt, nem harcolok tovább, mert most úgy érzem bármikor megtörténhet, hogy bezárom azt a bizonyos ajtót, és lehet később rájönnél, hogy hibáztál, hülye voltál, visszacsinálnád, de lehet az a bizonyos ajtó már nem nyilna ki neked többé…”
A cikket írta: Mertain Lilla
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez