Egy elhagyott nő
Belenézett a tükörbe és egy idegen nézett vissza rá. Ez már nem az a nő volt, aki egykor ragyogott. Aki mindig energiával teli volt, és aki gyakorta volt képes másokat is feltölteni. Szerette az életet, de most nem ismert magára. Hová tűnt a szikra?
A nő, aki az utcán haladva megannyi férfi tekintetét képes volt odavonzani. Csinos, életrevaló és magával ragadó volt. Személyiségéből sugárzott a különlegesség. Az egyetlen hibája az volt, hogy beleszeretett egy férfiba. Egy olyan férfiba, aki soha nem volt méltó a szerelmére.
A kapcsolat kezdetén minden tökéletes volt- mondhatnánk, hogy ahogyan az lenni szokott, de több volt ez annál. Meghitt beszélgetések, mély gondolatváltások, nevetés, bókok, flörtök és forró, érzelmes csókok. Egymás hiányát szinte elviselhetetlennek érezték, ha csak egy napra is külön kellett válniuk. A nő tudta, hogy ez a nagy szerelem, a régi érzés, amire hosszú ideje várt. Az idő telt, és egyre inkább azt látta, hogy a kettejük közötti kapcsolat az idő előrehaladtával mélyül és mélyül el. Ettől pedig határtalanul boldog volt. Ki ne lenne az? Hiszen olyan ritka, amikor a szerelem és a boldogság testet ölt egy olyan személyben, akire mindig is várt, és akit fejben már sokkal régebb óta vágyott.
Egy nap, a megszokott készülődés közepette furcsa érzés fogta el. Egy nyomasztó bizsergés a gyomrában, amit ismert már jól. A régi, ismerős érzés, ami soha nem a jó dolgokat előzte meg, de ezúttal fittyet hányt rá, mert boldog volt és ennek semmilyen frusztráló érzés nem állhatott útjába. Inkább rágyújtott egy cigarettára, majd belebújt a legszebb ruhájába, és sugárzó arcát még szebbé varázsolta a smink, melyet lehelet vékonyan kent fel. Így indult útnak az estében, hogy újra szenvedéllyel ölelhesse magához a férfit, aki a mindent jelentette. A ma este különleges volt számukra. Ez lett volna az első alkalom, hogy egymáséi lesznek.
Fejben persze már ezerszer végig játszotta a gondolatot, hogy milyen lesz, amikor majd a testük, és lelkük is meztelenre vetkőzik. Olyan tűzzel kívánták egymást, amit eloltani nem lehetett, mégis úgy érezték a vágy várhat, nem kell rohanni, egészen a ma estéig, amikor is az első közös vacsorájukat elkészítve, egymás karjaiba bújhatnak.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez