Egy életen át
Magától nem tér helyes mederbe a kapcsolat. Tenni kell érte, minden egyes nap. Mert minden túlzsúfolt napba is bele kell, hogy férjen egy cirógatás, egy ölelés, néhány kedves szó, apró gesztusok. Amelyek támpillérei a szerelemnek. Ellaposodni csak akkor tud az érzés, ha hagyjuk, ha nem foglalkozunk vele, ha azt hisszük, hogy a dolgok maguktól is kiválóan működnek majd az örökké valóságig. De az igazság az, hogy mindenért meg kell küzdenünk. A mai munkaidők, elvárások tiporják a kapcsolatokat. Vannak párok, akik alig látják egymást, mert a gyerkőc miatt eltérő munkarendben dolgoznak. A méreg, ami bennük hunyászkodik, az nem más, mint a vágy arra, hogy a párjukhoz bújva aludjanak el, vagy ébredjenek fel, és ennek hiánya sanyarúvá teszi a szívet.
Akiknek megadatik, hogy minden nap a szerelmükkel kezdődjön vagy végződjön a nap, gondoljanak bele, milyen óriási alapot kapnak ezzel a kapcsolat melegen tartásárára. Azok, akik csak havonta látják a külföldön dolgozó párjukat, adják meg a lehetőséget, hogy abban a néhány napban, amit együtt tölthetnek, legyen olyan idő is, ami csak kettejükről szól. Amikor a praktikus dolgok megbeszélésén túl foglalkoznak egymással, igazán, őszintén, kicsit úgy, mint a kapcsolatuk legelején, amikor nem számított más, csak ők ketten. Bárhogyan is alakul az életem, a végsőkig hinni fogok benne, hogy egyszer én is aranylakodalommal ünnepelhetem a szerelmet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez