Csalódás

És ha megfeszülök sem lesz olyan, válasszam akár a perzselő dühöt, lesújtott csalódottságot, vagy az állandó keserű sértődöttséget az élet felé.
Ha csalódunk, akkor választhatunk: beletemetkezünk a fájdalomba, úgy érezzük az egész világ, az egész emberiség ellenünk van, vagy mondhatjuk azt: oké, ezt benéztem…legközelebb, majd jobban hallgatok magamra, az éberségemre figyelek a mániás elvárásaim helyett, és akkor rögtön tudni fogom merre hány méter…

Nem próbálom többé az életet belegyömöszölni a saját elképzeléseimbe, hanem hagyom, hogy a folyamat kibontakozzon előttem…Tulajdonképpen a csalódás nem más, mint az megengedés előszobája. Ha nem rekedünk meg benne, akkor a következő lépés szükségszerűen az lesz, hogy megválunk a korlátozó elképzeléseinktől, megválunk az elvárásainktól, és az életről vagy a másik emberről szőtt illúzióinktól. Ezáltal felszabadulunk, elfogadóbbak leszünk, és nem utolsó sorban észrevesszük azokat a felbukkanó lehetőségeket, amelyeket a berögzült, fix nézőpontjaink miatt előtte képtelenek voltunk meglátni. Ha engedjük a világ feltárul, és rájövünk, hogy sokkal több lehetőség létezik, mint amit mi kigondoltunk előre.

Összegészében tehát annyit lehet elmondani, hogy a csalódás egy roppant fájdalmas, de végeredményében nagyon hasznos érzés – feltéve, ha felismerjük mire jó - és persze ha szeretnénk lehetőségekben gazdag, örömteli és könnyed életet élni! 

• csalódás elvárások érzelmek

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Várszegi Réka